„A Múltidő egy tematikus lemez lett: elkezdtünk dalokat írni, és közben vettük észre, hogy amiket megírtunk, kapcsolódnak egymáshoz. Ezért úgy döntöttünk, nem fogunk olyan dalt rakni a lemezre, ami nem illik bele, de kényszeríteni sem szerettük volna magunkat, hogy csak azért írjunk meg valamit, mert hiányzik a koncepcióból. Úgyhogy csak írtunk, amiről tényleg szerettünk volna, és megszületett a Múltidő. Tíz dal, tíz olyan dologról, amitől az ember azzá válik, aki. Tíz dolog a születéstől az elmúlásig, ami mindig kicsit változtat rajtunk, és formál minket azzá, akit majd végül el kell veszítenünk. A dalok külön-külön is önálló történeteket, érzelmeket mesélnek el, mégis, ha valaki szeretné bejárni azt az utat, amit mi elmesélünk ezen a lemezen, akkor azt ajánljuk, hogy az elejétől a végéig hallgassa meg a dalokat, sorrendben, mivel így lehet végigjárni azt az ívet, amit zeneileg és szövegileg felépítettünk az albumon” – nyilatkozta a nagylemez szerkezetéről Mirtse Kori, a Kontraszt egyik dalszerzője, és énekesnője.
Dalszerzőtársával, Csizmazia Zsoltttal (gitár) ketten alapították a Kontraszt formációt, ami a második nagylemez megszületésével egy időben zenekarrá bővült. A duóhoz csatlakozott Balázs Mihály (billentyű), Molnár Péter (basszusgitár) és Holdosi Attila (dob), akikkel kiegészülve a Kontraszt dalok kilépve a letisztult egyszál gitáros hangszerelésből, a jövőben teljes zenekari hangzásban fognak megszólalni a színpadon. A dalok már a lemezen is kiszélesedett hangszerelésben hallhatóak, erről Csizi mesélt: „Szerettünk volna az első albumhoz képest egy változatosabb és erőteljesebb atomszférát és zenei alátámasztást adni a daloknak amellett, hogy az intimitásuk megmarad. Inspiráló volt Balázs Misivel dolgozni, aki producer és billentyűs, mivel vele együttműködve ezt a koncepciót nagyon ízléses és értő módon tudtuk valóra váltani. Ez az újfajta megszólalás minden téren áthatja a dalokat, még akkor is, amikor duóban játsszuk azokat.”
A lemez felvételi és produceri munkálatait Balázs Mihály látta el, a mastert Vári Gábor (Miracle Sound) készítette, a fizikai példányokat pedig Molnár Éva (Akva watercolors) kézzel készült akvarell festményei díszítik. A nagylemezzel egy időben a Kontraszt klippremierrel is készült, a Naplemente című daluk vizuális alátámasztásaként. A videoklipet az énekesnő, Mirtse Kori rendezte és vágta, az operatőri munkálatokat pedig Bikali Sándor látta el.
„A Naplemente videoklipjében azt az érzést szerettük volna képi világgal alátámasztani, amiről a dal szól: amikor az emlékeink kifolynak a kezeink közül, és a fiatalságunk már annyira távolinak tűnik, mintha egy másik ember élete lett volna. A téma természetesen nem saját tapasztalásból jött, hiszen mi most, ezekben az éveinkben éljük meg azokat a dolgokat, amik később már csak emlékek lesznek, de sokunk környezetében vannak olyan rokonok, barátok, példaképek, akik átestek ezen. A klipben közreműködött Antókné Szommer Júlia, akinek azóta is hálásak vagyunk a szereplésért, valamint a Kontraszt zenekari felállásának tagjai is megjelennek a felvételeken.”
A lemezen összesen tíz dal található, amelyekről az együttes tagjai érdekes háttér információkat osztottak meg:
Ébredés
A lemez bevezető dala. A vokálszólamokat leszámítva instrumentális, így mindenki szabadon asszociálhat a jelentésére, számunkra a kezdetet, a születést szimbolizálja, és bevezet a lemez hangulatába, egyszerre jelenik meg benne a sötétség és a fény.
Múltidő
A lemez címadó dala a gyerekkorról szól, de mindezt egy játék szempontjából elmesélve, akivel már nem játszik a gazdája, mert időközben felnőtt. A Múltidő rámutat arra, hogy mennyire fontosak azok a dolgok, amik gyerekkorunkban történtek velünk, és hogy el fognak kísérni minket életünk végéig – még ha nem is veszünk tudomást róluk.
Vakrepülés
A Vakrepülés az első szerelem története, amiről ott és akkor azt hisszük, hogy örökké tart, de aztán bekopogtat a felnőttkor, és elveszi tőlünk. A gyerekkorban sok gondosan felépített álomvilágról és kapcsolatról azt érezzük, örökké fog tartani, de ezek nagy részét lerombolja a felnőttkor. Ez az élet rendje, de visszatekintve mégis fájdalmasak tudnak lenni a ilyen elszakadások.
Paplanház
Takaróból és párnákból készült várakat, kuckókat, erődöket minden gyerek épít, de ahány ház, annyi indok, hogy ezt miért teszi. Van, hogy csak szórakozásból, vagy kalandvágyból, de néha inkább azért, hogy a paplanok kiszűrjék az otthoni harcok hangjait, legalább egy kis időre. A Paplanház olyan gyerekkori emlékekről szól, amelyekre felnőttként nem szívesen emlékszik vissza az ember. Hangszerelésben egyértelműen ez lett a lemez legsokszínűbb dala, itt látszódik a legjobban, hogy nem szerettük volna műfaji megkötésekhez tartani magunkat, olyan hangszerelést álmodtunk meg a daloknak, amikben szerintünk a legjobban ki tudnak teljesedni.
Csendben vigyáz rám
A Csendben vigyáz rám egy dal a testvéri szeretetről. Sokáig keressük a lelki társunkat, azt az embert, aki mindig mellettünk van, mindig számíthatunk rá, és tűzön-vízen átmenne értünk, és néha fel sem tűnik, hogy ő mindvégig ott volt mellettünk, egészen a kezdetektől. A dal az önzetlen szeretetről szól, ami nem kérkedik és nem követel, csak halkan segít végig az utunkon. A dalban Mirtse Áron működött közre szájharmonikán.
Játék
Egy dal arról, amikor elkezd kinyílni az élet előttünk, elönt minket a felfedezés vágya, az eltökélt komolytalanság, a kötöttségek felrúgására érzett kényszer. Szabadon álmodás, vakmerő tapasztalás, és önmagunkba vetett hit, vagyis minden, ami néha épp olyan veszélyes, mint amennyire hasznos, de jó, ha egy része megmarad a bennünk felnőttkorunkra is.
Éberálom
Az Éberálom arról szól, amikor egy hosszú, rögös út után az ember végre megérkezik oda, ahol úgy érzi, lennie kell. A boldogságot néha nehéz feldolgozni, ha sok nehézség után érkezik, az Éberálom pedig arra szeretne ösztönözni, hogy mindenki higgye el, hogy megérdemli ezt az érzést, és ne féljen a boldogságtól.
Naplemente
Amikor már megtaláltuk a helyünket és a társunkat, és az életutunk vége felé járunk, azt gondoljuk, hogy biztonságban vagyunk, és ezeket a dolgokat már senki nem veheti el tőlünk. Néha viszont kiderül, hogy tévedtünk, és a megszerzett emlékeink homokként folynak ki a kezünkből, mi pedig semmit nem tehetünk ez ellen. A Naplemente a felejtésről szól, arról, amikor már csak fényképeken köszön vissza ránk a múltunk, és próbálunk utolsó erőnkkel is kapaszkodni azokba az emlékfoszlányokba, amik még megmaradtak nekünk.
Mielőtt elmennél
A lemez egyetlen teljesen letisztult, ének-gitár hangszerelésű dala. A Mielőtt elmennél az elengedésről szól, az utolsó együtt töltött pillanatról, amikor beismerjük, hogy hiába szeretnénk valakit marasztalni, ha ő már menni akar.
Altató
A lemezt egy olyan dallal szerettük volna zárni, amivel kifújhatjuk a bennünk kavargó érzelmeket. Ez lett az Altató. Könnyed, megnyugtató hangszerelésű dal, ami arról szól, hogy egy hosszú út végén engedjük el magunkat, adjuk át magunkat a pihenésnek és zuhanjunk át egy másik világba, ahol már semmi baj nem érhet minket.
A lemezt a zenekar június 27-én mutatja be a KOBUCI kertben megrendezett lemezbemutató koncerten, mely a kibővült, zenekari felállású Kontraszt első önálló koncertje lesz.
Eseményről bővebb információ itt található.
Kiemelt kép: Bikali Sándor
