Bolygók állása vagy a zene helyzete?
A legtöbb zenekar valahonnan kölcsönözte a nevét, de mi van, ha látni is szeretné azt a valamit? Bizonyos bandáknak könnyű dolguk van: a FISH! elmegy pecázni, a ROAD autóba pattan, a Margaret Island pedig kirándul egyet a főváros szívében. És mit történik, ha a névadó 550 fényévnyire van? Az együttes meglátogat egy csillagvizsgálót. Az Antares épp ezt tette.
Az Antares zenekar egy felhőmentes éjszakán kereste fel az Óbudai Polaris Csillagvizsgálót, hogy egy óriástávcsövön keresztül meglesse az Antares csillagot. A tudományos túrát Molnár Péter amatőr csillagász előadása tette még színesebbé.
– Az Antares a Skorpió csillagkép legfényesebb csillaga. Nevét onnan kapta, hogy vöröses színével a Mars (görögül Arész) riválisa – mondta el a zenészeknek a Magyar Csillagászati Egyesület titkára. – Hétszázszor nagyobb, mint a Nap, és háromezer fokos a felszíne. Fiatal csillag, mindössze 15 millió éves.
A négy muzsikus előbb szabad szemmel, majd a csillagvizsgáló közel 3 méter hosszú távcsövén keresztül nézte meg az Antarest. A lenyűgöző látvány sok kérdésre sarkallta a zenészeket, közülük Dér Dávid billentyűs tűnt a legfogékonyabbnak, aki amatőr szinten érdeklődik a csillagászat iránt. Kérdésére, hogy hogyan ér véget az Antares, Molnár Péter azt mondta, hogy a magja egy idő után majd nem termel energiát, és erre a vasmagra a külső rétegei rázuhannak, így szupernova-robbanás következik be. Durranni fog, az biztos, tette hozzá.
Ha nem is ekkora, de nagy durranásra készül a napokban az Antares zenekar, ugyanis június 5-én mutatják be új, InSanity című lemezüket Budapesten, az Analog Music Hallban. A Junior Artisjus és Öröm a Zene Díjas együttes az album felvezetéseként egy klipet is megjelentetett a minap a Fresco című számukhoz.
Az Antares (α Scorpii) a Skorpió csillagkép legfényesebb csillaga, szuperóriás. Nevét onnan kapta, hogy vöröses színével a Mars (görögül Arész) riválisa – M2Iab színképtípusú. Abszolút fényessége -5,28 magnitúdó körüli; kb. 600 fényévnyi távolságra van, a tizennegyedik legfényesebb csillag az éjszakai égbolton.
Az ókori Mezopotámiában több néven is ismerték: „Cinóbervörös csillag”, „A magokon uralkodó”, „A föld és ég madara”, Dar Lugal („a villámlás ura”). Az ókori Egyiptomban Szelk, egy hüllőistennő csillaga volt. Az ókori Kínában ismert nevei: „A tűzcsillag”, „A nagy tűz”. A maori nép Új-Zélandon Rehuának hívta, a csillagok urának.
Az elsőrendű Antares mellett néhány ívmásodperc távolságban nem könnyű észrevenni a 6,5m fényességű társat. Ilyen esetekben a csillag Hold általi fedése megfelelő körülmények között ideális lehetőséget biztosíthat a kísérő megfigyelésére. Az a kedvező helyzet, amikor a Hold pereme az érintkezési pontban és a kettős pozíciószöge közel merőleges egymásra, és a fényes főcsillag már (belépéskor) vagy még (kilépéskor) a Hold mögött van, míg társa még vagy már a holdkorongon kívül, lehetőleg a megvilágítatlan oldalon. Mivel az Antares esetében a társ a főcsillag nyugati oldalán van, ezért a Hold mögüli kilépésnél áll elő ez a helyzet. 1819. április 13-án a bécsi csillagvizsgálóban Burg professzor a következőket jegyezte fel: „12 óra 3 perc 17,1 másodperckor egy 6,7 magnitúdós csillag feltűnését észleltem, amelyik 5 másodperccel később 1 magnitúdós csillagként jelent meg.” A látottakat helyesen értelmezte, hogy az Antares olyan szoros és eltérő pár, hogy egyébként távcsővel sem lehet felbontani.
A halvány társat 1844-ben Grant Indiában, két évvel később O. M. Mitchell a Cincinnati obszervatóriumban figyelte meg és jegyezte fel. Az előbbiről nevezték el GNT 1-nek, az utóbbi pedig az első mérés volt: 273 fokos pozíciószög, 2,49″ illetve 2,64″ látszó szögtávolság. A WDS adatbázisában 141 mérését tartják nyilván. Utolsó, 1997-es mérését Tofol Tobal publikálta: 274°, 2,52″. A kísérőnek a megfigyelési leírásokban olvasható zöld, kék stb. színeit részben a kontraszthatásnak tulajdonítják.
Amint látható, 150 év alatt az elmozdulás elhanyagolható, mégis többen megpróbáltak keringési pályát számolni a rendszerre. Az 1950-es évek közepén J. Hopmann és W. D. Heintz egymástól függetlenül hasonló pályát számolt. A legfrissebb a Belgrádi obszervatórium csillagász professzorának, Pavlovićnak 2005-ben publikált számítása, mely szerint a keringési idő 1217,536 ±81,521 év, a valódi pálya fél nagytengelye 2,9275″, excentricitása 0,0786 és inklinációja 80,75°, 1273,67-kori periasztron átmenettel. A pálya pontossági fokozata az 5-ös skálán 5, azaz „nem meghatározott” (Wikipedia)
