2000-ben az Elképzelt szerelem című dal tette másodszor is országosan ismertté Anitát, aki a ’80-as években filmzenéhez adta énekhangját, két zenei fesztivált is megnyert, lemezei készültek és évekig popzenei műsort is vezetett.
A Sztárportré műsorban Molnár Szabolcs kérdezte őt újrakezdésről, gyermekkoráról és énekesi ambícióiról. A videóinterjú során megismerhetünk egy olyan énekesnőt, akiről nem nagyon olvashatunk a bulvársajtóban, mert azt inkább meghagyta másoknak.
Anita 1987-ben a Moziklip című film Lerch István és Demjén Ferenc által közösen írt, Várj rám című betétdalát énekelve lett országszerte ismert. A rajongók elismerésén túl a szakmáét is gyorsan magáénak tudhatta: több díj mellett az Interpop Fesztivál nagydíját, és EMeRTon díjat is kapott. Ebben az időben két lemeze készült, és a Magyar Televízió könnyűzenei műsorának, a Popkorongnak a műsorvezetőjeként is sokszor találkozhattunk vele a képernyőn.
A ’90-es évek végén a színpadot számára televíziós feladatok váltották. Az A3 televízió alapító tagja volt, 1996-tól az Msat TV zenei szerkesztő-műsorvezetője, később sok más műsorban is aktívan részt vett. Öt év énekesi csend után 2000-ben a Csak a vágy című albummal tért vissza a könnyűzenei életbe. Azóta 3 albuma jelent meg, és továbbra is szárnyal.
Sikereit összegezve nehezen tudjuk elképzelni, hogy pályája sok nehézségen át vezetett, sőt, igazából kétszer kellett az ismertségért megküzdenie. Erről így nyilatkozik: „El is tudnak gyorsan felejteni, de meg is tudnak a szívükben tartani az emberek.”
Anita küzdelmei egészen korán, gyerekkorában indultak. Már kisiskolásként tudta, hogy énekesnő szeretne lenni, és ezzel az átlagostól nagyon eltérő ambíciói voltak. Az álmokon túl persze tehetsége is volt, így szülei támogatták őt. Mégis, édesanyja igazából az első nyilvános szereplése során – Anita tizenöt éves korában – döbbent rá arra, hogy lánya a színpadra termett. Eddig viszont el kellett jutnia…
Az iskolában sok olyan hatás érte, ami vissza akarta húzni, le akarta nyesni a szárnyait. „Az iskola olyan hely, ahol nem a szárnyait segítik növeszteni a kicsiknek, hanem pont ellenkezőleg.” Tálentuma ennek ellenére utat tört magának. Kiállása tartotta meg őt abban a mederben, amiben mindig is szeretett volna maradni. „Egy olyan popénekesnő vagyok, akinek három-négy perc alatt kell elmesélnie a gondolatait, érzéseit. Ez egy fantasztikus dolog! A mai napig örömömet lelem ebben, és remélem, akik hallgatják a dalaimat, ők is.”
Ez talán a hosszú, sikeres előadói pálya titka? Szembeszállni az okoskodókkal és megőrizni azt az őszinte, gyermeki álmot, ami aztán elvisz a sikerhez és megelégedettséghez? Egyáltalán mi a különbség a „szárnyak lenyesése” és a bölcs helyreigazítás között? Nagyon nehéz kérdés, de az biztos, hogy visszanézve Anita pályakezdésére, bárki is akarta volna, nem sikerült szárnyát szegnie. Dalai azért is passzolnak hozzá annyira, mert mindegyikkel önazonos. „Amikor rájössz, hogy a saját dalaidat, saját érzéseidet szereted énekelni, akkor van rendben minden.”
A több évtizedes előadói múltja ellenére is kirobbanó formában lévő énekesnőt a megújulásáról is faggatta Molnár Szabolcs riporter. Anita erről így nyilatkozott: „Szeretek újat, frisset alkotni, szeretek belenézni új dolgokba.”
Hogyan képzeli a jövőjét a sok sporttal magát fiatalosan tartó énekesnő? Miért kapott gyermekként az iskolában énekből hármast? Ezeket is megtudhatjuk az interjú megtekintése során. Ha pedig tetszett a műsor, kövesse a Sztárportrét a közösségi oldalakon is, és találkozzunk legközelebb is!
