Azokéhoz, amikor még ponty úszott a kádban, s a nagymama is ott ült a régi hintaszékben…
Ugyan karácsony alkalmából készült, Olasz Csaba új dala mégis inkább egy pozitív fohász – olvasható a BAON.hu-n. Ott úgy méltatják a kecskeméti zenész produkcióját, mint olyami, ami „talán tudatosan nem is, mégis leginkább a pandémiára reflektáló alkotás”, amely egyszerre megmarad hangzásában nagyon is a tipikusan karácsonyi jegyek mellett, mégsem „ugyanazt a hatást kelti” a hallgatóban, mint a rádoókat és az internetes streamingplatformokat november végére már bőven elárasztó, „egyébként nagy sikernek örvendő és imádott ünnepvárók”.
Olasz Csaba a Bács-Kiskun megyei portálnak nyilatkozva elmondta:
– A tavalyi karácsonyunk nem olyan volt, mint amilyennek gyermekkorunk óta megszokhattuk. El voltunk zárva a szeretteinktől, sokan pedig éppen akkor veszítették el a hozzátartozóikat, barátaikat, vagy estek áldozatául a koronavírusnak. A dal tulajdonképpen a jövőre fókuszál, hiszen szeretnénk azt hinni, hogy idén, illetve a jövőben nem kerül sor hasonlóra.
Megerősítette, hogy minek is szánta a dalt tulajdonképpen:
– Ez valóban egy pozitív fohász, amelynek célja elérni, hogy a családok újra egy asztalnál ülhessenek karácsonykor, megteremtve az általunk ismert és szeretett, idilli együttlétet. Ennek most nagyobb jelentősége van, mint valaha.
Majd arról beszélt, hogy náluk, az Olasz családban hogyan is zajlottak azok a karácsonyok, amelyek hangulatát megidézte legújabb dalában.
– Nálunk hagyomány volt, hogy akár húszan-harmincan is összejöttünk karácsonykor. A lezárások miatt azonban erre nemhogy nem került sor, de még csak a szűk családi körrel sem volt lehetőségünk találkozni. Szerencsére mi nem veszítettünk el senkit a koronavírus miatt, de sokakról hallottam, akik igen.
Ezt a veszteséget is magában foglalja a dal néhány sora, ugyanakkor nem szerettük volna egy az egyben karanténdallá avanzsálni ezt a szerzeményt, inkább meghagytuk olyannak, amely mindannyiunk számára lehetőséget nyújt, hogy a saját érzelmeinket és gondolatainkat láthassuk bele
– zárta gondolatati a kecskeméti előadó.
Végig hallgatva a dalt, egyet tudunk érteni a BAON megállapításával: igen, van súlyos és kemény mondanivalója a dalnak, hiszen az üres székekkel nem másokra, mint a már nem velünk lévő családtagok hiányára utal a dal.
Viszont ezzel együtt is karácsonyi a dal, hiszen harmonizál mindazzal „a könnyed karácsonyi hangulattal, amely ezt a nehéz” és a legtöbbünknek „megfoghatatlan területet kíséri”.
