Kíméletlenül kimondja az Anna and the Barbies, mit gondol a világról!
Itt a zenekar új klipje: a Sivatag egyik legszembetűnőbb tulajdonsága az erős ’80-as évek-hangulat.
Ezekben a furcsa időkben jólesik visszabújni picit, egy régmúlt évtized kulisszái mögé
– mondja Pásztor Sámuel.
Eljátszani, hogy egy 70-es évekbeli progrock-zenekar vagyunk, és épp megírjuk az új évtized popslágerét.
Túltolt zenei teatralitás és a fojtott feszültség egymást váltják a dalban, később megidézzük a korszak francia filmjeinek hangulatát is. Szinte látom, ahogy Belmondo elindul a helikopter felé a film végén (A Profi), és egy pillanatra felmerül a lehetőség, hogy mégis megmenekül a főhős. Aztán dördül a fegyver, és a refrén súlyos gitárjai hamar pontot tesznek a történet végére.
Az már ismert, hogy az Anna and the Barbies régóta flörtöl a különböző évtizedek zenei stílusaival. Most új szintre emelték ezt a legújabb számukban,
Nincs annál jobb szórakozás, mint állni a világ zenei gardróbja előtt, és válogatni a tengernyi műfaj közül. Kiválasztani azt, ami majd a legszebb fellépőruhája lesz egy készülő dalnak. Ez a játék az egyik legizgalmasabb része a hangszerelésnek. Egy jó választás rengeteg izgalmas réteget tud adni a zenének, hisz mindenkiben más és más emlékeket hoz elő a múltjából.
A szöveg kitűnően folytatja ezt az idővonalat
– magyarázza Pásztor Anna.
A ’70-es évekből a klip vizualitásával átugrunk a ’80-as évekbe, mindez pedig beletorkollik a mába, ami bizonyos értelemben zsákutca az emberiség számára. Erről szól, mégpedig elég drasztikusan, a szöveg. Maga a cím is azt sugallja, hogy egy egészen elérzéstelenedett, üres, elnéptelenedett helyen járunk, már csak kirakat az ember teste, a lét meg sivatag.
Anna azt is elmondta, a rapjei afféle ráolvasásként is értelmezhetők, számonkérés, s egyben felelősségre vonás is a szöveg – ám mások helyett leginkább saját magával beszélget a dalban.
Az egyénnek el kell döntenie, melyik hangra figyel saját magán belül, és hogyan tovább odakint, hol van az oázis. A kiállásban („én hozzád mennék, de te nem akarod..”) önmagunk szeretetéről, az ezért folytatott küzdelmünkről énekelek:
S hogy van-e kiút a sivatagból? Erre a klipben, pontosabban annak egyik különleges szereplőjénél a válasz. Anna azt mondja, a Sivatag kisfilmjében szereplő, színes sminket viselő, futurisztikus külsejű lány az új generációt szimbolizálja.
Az Amnesia művésznevű lánnyal egy gyorsétteremben találkoztunk, ahol felszolgált
– meséli az énekesnő.
Kiderült, hogy rajongó. Miután kihozta a tésztámat, beszélgettünk, és akkor már tudtam, hogy szeretném bevonni valamibe. Színes, bogárszerű sminkjével a jövőt testesíti meg számomra: az idősebbek furcsán néznek rá, vizslatják, elborzadnak a külsején – közben pedig a finom, erezetszerű, színes vonalak azt sejtetik, hogy a bábból valami csodálatos fog majd kikelni.
A klipet Tokay Péter rendezte, az operatőr Virág Péter volt.
Természetesen a rajongók elsősorban arra kíváncsiak, mikorra várható a nagylemez, amelynek – a Ha egyszer ennek vége, a Lábon kihordott szerelmek és az Ez is ti vagytok, ez is én vagyok után – a Sivatag a negyedik előfutára.
Nos, az együttes csupa jó hírrel szolgálhat: ősszel érkezik még egy single, hogy aztán tél elején végre egyben is hallható legyen a mintegy háromévnyi történést és zenei anyagot felölelő nagylemez.
Pásztor Sámuel azt mondja, óriási jutalomként éli meg az együttes, hogy a covid-időszak miatti leállások után teljes sebességgel vethette bele magát a fesztiválszezonba.
Néha olyan messzinek tűnik, mintha nem is lett volna igaz. Felhőtlen az örömünk! Egyébként is úgy megy az ember koncertre, mintha élete legjobban várt házibulijára indulna: a legjobb barátaival csinálja azt, amit a legjobban szeret. Mostanában ennek még van egy szorzója is.
