Vona Ildikó/ MagyarZene: A mezőgazdasági iskolától a betegápoláson át hogyan vezetett az utad a zenélésig?
Turcsányi Tibi: Amikor azon kellett gondolkodni, hogy középiskolát válasszak, nem töprengtem sokáig, mert engem kisgyerekkorom óta két dolog érdekelt: az egészségügy és a zene. Tizenöt évesen olyat szerettem volna, ami keresett szakma, meg lehet belőle élni, ráadásul érdekel is. Egészségügyi iskolába akartam menni, ápolónak tanulni, de távol volt tőlünk a suli, én pedig sosem voltam az a napokra, hetekre otthonról elmenő srác. Nem akartam kollégiumot, vadidegen környezetet, viszont valamit választani kellett, így jött a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakközépiskola, azon belül is a cukrászat.
– Hű! Akkor csinálod a finom tortákat, süteményeket?
– Mostanra kijöttem a gyakorlatból, de amikor még komolyan foglalkoztam vele, akkor igen. Ez egy hároméves képzés volt, akkoriban sokat sütögettem, de tudtam, ha vége, az egészségügy felé fogok tendálni. Ezért mihelyt lehetőségem adódott rá elvégeztem a gimnáziumot, utána egy felsőfokú szakápoló képzést, jelenleg pedig végzős főiskolai hallgató vagyok, ápoló szakon. Persze mindemellett még ott volt a zene.
– Már óvodában kiderült rólad, a színpad mennyire vonz…
– Igen! Ha volt az oviban, vagy az iskolában 3-4 produkció valamilyen rendezvényen, én mindegyikben benne voltam. Szerettem ezt a világot, szívesen szórakoztattam a közönséget. Eleinte szavaltam, táncoltam, majd az iskolában jött igazán az éneklés. Tagja voltam a suli énekkarának. Szerettem csinálni; azt is imádtam benne, hogy rengeteg faluba, városba eljutottunk előadni a repertoárunkat, ami főleg népdalokból állt. Érdekes módon azonban már akkor éreztem, hogy szeretnék szólót énekelni.
– Rimaszombaton születtél, de a gyerekkorod helyszíne Rimaszécs. Mekkora település?
– Ez egy falu, párezres lakószámmal. Szinte teljesen magyarlakta település. Épphogy 18 éves lettem, amikor befejeztem az iskolát, és akkor jöttem el Budapestre. Az motivált, ha a zene terén szeretnék valamit kezdeni, akkor jóval több lehetőségem lesz itt. Korábban háromszor vagy négyszer jártam Budapesten, de akkor valahogy megérett bennem a döntés: tovább kell lépnem, ha szeretnék valamit megvalósítani az álmaimból.
– 2012-ben jelent meg az első dalod, Az igazi arcom című. Závodi Gábor nevéhez kötődik, de a szövegét már te írtad?
– Závodi Gabi írta a zenét és a szöveget is, illetve Dandó Zoli a gitárjátékával közreműködött benne. Nagy élmény – és egyben megtiszteltetés – volt egy országosan elismert zeneszerzővel együtt dolgozni Azóta szinte minden dalom szövegét én írom. Zenét szerezni nem szoktam, bár tanultam zongorázni, én dalszöveget írok és énekelek. Több neves zeneszerző készített már nekem dalt, sok közülük a mai napig hallható a legnépszerűbb rádiókban. Dolgoztam együtt Burai Krisztiánnal, Demko Gergővel, Szepesi Zsolttal, Pál Benjáminnal, Fenyvesi Attilával (Inflagranti), és még sorolhatnám
– Hány dalod van mostanra összesen?
– Körülbelül húsz. Azokkal együtt, amik már ott vannak a tarsolyomban, de még nem jelentek meg.
– Vannak köztük duettek is…
– Igen, mindhez szép emlékek fűződnek. A duettek különböznek attól, amikor az ember szólóban előad egy dalt. Több ötlet, több nézőpont, és a közös munka rengeteg élményt ad. A legutóbbi, a Sztárban Sztár leszek döntős Sebestyén Katjával készült, videoklipet is forgattunk hozzá. Szintén nagyon szép dalt sikerült megalkotnunk az X-Faktorból ismert Batánovics Lilivel, de született egy közös dalom Ladányi Patrícia Pattyval is, a Children Of Distance csapat előadójával. Az első pedig nem duett volt, hanem trió, abban Solt Klaudiával és Fekete Dáviddal (Megasztár) énekeltem együtt.
– Fülbemászóak a dalaid, de van bennük valami melankolikus. Milyen életérzéseket szeretnél átadni?
– A szövegekben meg szoktak jelenni ilyesmi elemek, ha nem is melankolikusak. A mai rohanó világból olyan helyzetek vannak ezekbe a szövegekbe belefoglalva, amelyek sok emberrel megtörténnek. Például én az a típusú ember vagyok, és sok ismerősöm is, hogy különböző előadók dalai rengeteg erőt tudnak adni, ha tudok azonosulni annak szövegével, világával. Az ember számára olyankor világossá válik, hogy nincs egyedül, hiszen másokkal is megtörténnek hasonló szituációk, amik vele megtörténtek, és mindig minden helyzetben meg kell találni a kiutat. Még ha gyakran nagyon nehéz is.
– Mit adnak a dalaid a közönségnek? Milyen visszajelzéseket kaptál?
– Rengeteg esetben van olyan, hogy leírnak egy történetet üzenetben. Pont tegnap is kaptam ilyet, egyik dalommal kapcsolatban. Az írója elmesélte, milyen emlékeket hozott felszínre nála a dal szövege és, amikor hasonló élethelyzetben volt, hogyan élte meg. Sok levelet kaptam, amiben leírják a küldők, olyan helyzeteket idézett fel a dalom szövege, amikre jó visszagondolniuk. Széles spektrumú, hogy egy szöveg vagy dal miként képes hatni egy-egy emberre.
– Ha negatív kritikát kapsz, hogyan éled meg?
– Úgy gondolom, a negatív kritikákból is tud tanulni az ember. Persze annak olyan kritikának kell lenni, ami megállja a helyét. Figyelmen kívül hagyom azokat, amik olyan személyektől érkeznek, akik csak be akarnak nekem szólni. Gyakran előfordul, ezeknek az embereknek fogalmuk sincs róla, ki vagy, mit képviselsz, csupán saját élethelyzetük, lelkiállapotuk, megkeseredettségük miatt jól esik számukra, ha kiadhatják dühüket, irigységüket. Ha ez könnyít a lelkükön, én nem leszek ennek elrontója! (nevet) Az elején zavart, de utána azt mondtam, ha ezen a téren szeretnék haladni, akkor az ezzel jár. Szelektálnom kell, kinek a véleményére adok és kiére nem. Például volt egy zeneszerző, aki elmondta nekem, az egyik dalomban ő milyen zenei fordulatot használt volna. Átgondoltam, és igazat adtam neki. Erre értem azt, hogy tanulni is lehet a kritikából.
– Amikor átköltöztél Magyarországra, tele voltál tervekkel. Meghozta neked Budapest, amire vágytál? Nemrég született meg a Budapest című dalod…
– Én úgy gondolom, hogy meghozta. Amikor az ember gyerekként álmozik, majd élettapasztalatokat szerez, akkor letisztul benne, mi az, ami megvalósítható, amiért érdemes küzdeni. A Budapesttel kapcsolatos terveim maximálisan megvalósultak, annak ellenére, hogy nekem nem volt hátszelem. Én mindent a saját erőmből értem el. Mivel nem volt még konkrétan Budapestről szóló dalom, szerettem volna egy olyat, ahol nem úgy írom le a dolgokat, mint aki mindennap benne él, hanem inkább, mint aki elutazik Budapestre. Ismeretlenül elmegy megnézni a várost, végigjárja az utcákat, tereket, és leírja azokat az élményeket, képeket, amik megragadták. Nekem is van rengeteg olyan hely, amelyek megfogtak Budapesten. Sokat jelentenek számomra, így kerültek bele a dalomba. A szövegét én írtam, a zenéjét és a videoklipet Kovács Ádám készítette, a hangfelvételeket pedig Botlik Matyi. Premierje a Petőfi Rádióban volt, ahol egy interjú is készült velem.
– A népdalokról már beszéltünk, de milyen zenéket szeretsz még?
– A legközelebb a pop-rock áll hozzám, a popdalok világa. Pár évvel ezelőtt hosszabb időt töltöttem Londonban, ahol egy ismerősöm megmutatta nekem Amy Winehouse dalait; például az ő számait képes vagyok agyonhallgatni. Ez aztán hozta magával, hogy érdeklődni kezdtem a jazz iránt, megkedveltem Frank Sinatra, Tony Bennett dalait. Nagyon szeretem a musicaleket, azokat szintén szívesen hallgatom, de közel álnak hozzám a lírai hangvételű dalok is.
– A koronavírus behatárolta az emberek életét. A karantén alatt mivel töltötted az idődet?
– Nálam nem állt fenn az a probléma, hogy otthon kellett maradni és home office-ban végezni a munkát. Én végigdolgoztam ezt az időszakot. A zenélés mellett nekem van polgári foglalkozásom is. Az egészségügyben dolgozom már 13 éve, jelenleg egy kórház ápolási igazgatóhelyettese vagyok. Nálunk a kórházban a karatén alatt is nagyon komoly munka folyt, rengeteget dolgoztunk. Énekesként persze megéreztem az országos zárlatot. Több fellépés és televíziós felvétel elmaradt, de úgy tűnik, szép lassan pótolni tudjuk azokat. Egy héttel ezelőtt sikerült megrendezni azt a korábbra tervezett jótékonysági gálát, amelyen én is felléptem.
– Hol találkozhat veled a közönség?
– Többféleképpen találkozhatnak velem. Egy válogatás albumra, különböző előadóakkal együtt felkerül a Millió ok című dalom. Már meg is jelent, és az egyik magazin mellékleteként kapható országszerte. Lesznek fellépéseim szép számban, például Budapesten – és még jónéhány helyszínen – sőt, további koncertek szervezése is folyamatban van. Minden aktuális információ megjelenik a honlapomon (www.turcsanyitibi.hu) és a Facebook oldalamon (Turcsányi Tibi Hivatalos), érdemes figyelgetni! Zenéim és videoklipjeim pedig elérhetők a YouTube mellett sok más zenei megosztón is.
