Fesztiválnaplónk harmadik részével elérkeztünk a Tisza-tavi Fesztivál zárónapjához. Viharos programban volt részük azoknak, akik eljöttek vasárnap a Boat D’Opera túrára, ahol a legfontosabb közlekedési eszköz a csónak volt.
Naplóíró: Vona Ildikó
-
2021. 08. 01. – BOAT D’OPERA – csónakos túra
Szeszélyesre fordult az időjárás vasárnap reggelre, de az élményfutást nem kellett miatta törölni a programból. A futók idén a Kiskörei Hallépcsőtől indultak. A gyerekek most is 1 kilométeres távot, míg a felnőttek 10 kilométeres szakaszt tettek meg. Minden befutó, aki beérkezett a célba, emlékérmet kapott, amit kicsik és nagyok egyaránt boldogan vettek át.
Abádszalók abádi kikötőjéből indult a Boat D’Opera túra. Eredetileg 10:30 órakor kezdődött volna a vízre szállás, ez azonban tolódott, mivel életbe lépett közben a másodfokú viharjelzés. Nem volt téves riasztás, hamarosan megérkezett a zivatar is. A túra résztvevői pedig nem tehettek mást, mint behúzódtak valamilyen fedett helyre és vártak. Bő egyórás késéssel, de végül indulhatott a túra. Többszáz útitárssal együtt én is vízre szálltam, és – megidézve a tiszai hajósok világát – csónakokkal érkeztünk meg a mini-koncertek különleges helyszíneire.
Ekkor már nyugodt volt a tó felszíne, sütött a nap – egy kis szél fújdogált ugyan, de – a hőmérséklet kifejezetten kellemes volt a hajókázáshoz. Elérkezve a Dallamok hídjához a latin-amerikai zenét játszó Seres Brothers fogadott bennünket egy vérpezsdítő gitárkoncerttel, amit a csónakokban ülve hallgattunk.
Következő állomásunkon, Tiszanána-Dinnyésháton két produkcióra került sor a parton. Elsőként Nédó Olga hegedűművész és Somogyi Lili Mária operaénekes adott közös koncertet, majd a Szent Efrém Férfikar énekelt. Finom ebédet kaptunk utána a gát túloldalán lévő csárdában. Gyorsan fogyott az ízletes gulyásleves, de szükség is volt a gyorsaságra, mert alig fejeztük be az evést, megjött az utasítás: „Azonnali indulás van!”
Már gyülekeztek az újabb viharfelhők. A hajók kapitányai elmondták nekünk, ha most rögtön nem szállunk vízre, akkor a közelgő zivatar legalább másfél órára megakadályozza a csónakok indítását.
Érthető módon mindenki sietve megkereste azt a hajót, amivel jött, és közösen vettük célba a Dallamok hídját, ahol St. Martin várt minket egy jó kis szaxofonkoncerttel. Csónakban ülve hallgattuk volna végig a produkcióját, de sajnos nem tudta eljátszani az összes számot, mert ismét dörögni, villámlani kezdett, a hajós kapitányok pedig úgy ítélték meg a helyzetet, hogy jobb, ha mielőbb kijutunk a partra.
Sietően haladtunk utazásunk végpontjához, az Abádi Kikötőhöz, a vihar azonban elkapott bennünket a tó közepén. Ömlött az eső, fújt a szél, a víz dobálta a csónakokat, dörgött, villámlott, és hiába vettünk fel esőkabátot, bőrig áztunk. A szél kifordította az esernyőket… egyszóval mindenki ruhájából csavarni lehetett a vizet. Csodálatos, és egyben félelmetes érzés átélni „élesben” a Tisza-tavi vihart. Már ezért megérte eljönni!
Szerencsésen eljutottunk a kikötőbe, ahol többen mondták kilépve a partra: „Ez mekkora buli volt!”. Bár az időjárás átírta a tervezett programot, valóban felejthetetlen élményt nyújtott az idei Boat D’Opera túra.
Délelőtt az abádi indulásnál a Szolnoki Szimfonikus Zenekar rézfúvósai muzsikáltak, érkezéskor pedig Iván Szandra és Jász András szórakoztatta egy jó kis jazz-koncerttel a bőrig ázott, csapzott társaságot. Miután a vihar elvonult, ismét kisütött a nap, és – mintha mi sem történt volna – csodás időben zárult a nyolcadik Tisza-tavi Fesztivál.
Bár idén az időjárás kezében volt a rendezvény, azért minden programot sikerült pici változtatással megtartani. Egyetlen esemény sem maradt el, így a Természet Operaháza egy remekül sikerült, felejthetetlen élményeket adó hosszú hétvége után zárta kapuit.
Véget ért a háromnapos programsorozat. A naplóírónak sem maradt más feladata, mint elköszönni, abban a reményben, hogy 2022-ben ismét találkozunk a – Magyar Tavak Fesztiválja zászlóshajójának számító – Tisza-tavi Fesztiválon. Viszontlátásra, jövőre, ugyanitt!
