A ZERO Showband mindenkit megtáncoltat.
Meséljetek kicsit a kezdetekről! Mikor kezdtetek el együtt zenélni, illetve hogyan jött létre ez a mostani felállás?
2008-ban költöztünk haza ideiglenesen Bécsből feleségemmel a Rómeó és Júlia musical utolsó előadása után, mert a Vámpírok Bálja c. musicalbe felvételt nyertem és itthon még nyugat-európai stábbal készített produkció még nem került bemutatásra. Azonban még a két esemény között az Elisabeth c. musicallel léptünk fel Japánban ugyancsak a bécsi teátrum szervezésében.
Az előzmények után a családalapítás nem volt összeegyeztethető a folyamatos utazással, így a színpad kissé háttérbe került pár évre és 2011-ben éreztük ismét úgy, hogy hiányzik egy olyan teljes produkció, amelyben mindketten részt vehetünk immár a magunk uraiként. Ettől datálódik a megalakulás. Első próbáinkat még apósomék vidéki házában követtük el, majdhogynem garázszenekarként, de ez így nem pontos. Inkább nappali(ban) zenekar. 🙂 Mivel feleségem családjában a dob, a billentyű és az ének adott volt, az alapító tagok maguktól adódtak. Mellesleg a famílián belül időpontot egyeztetni hálásabb és egyszerűbb volt, mint idegenekkel. Aztán különböző okok miatt apósom más zenekarban folytatta és maradtunk mi hárman. Ekkor csatlakozott hozzánk Balla Gergő Mózsi, aki most szép sikereket ér el az Animo nevű formációval. Illetve György Attila basszeros, aki azóta a MÁV Szimfonikus Zenekar nagybőgőse, valamint Réthy „szélestorkú” Zsazsa, aki szintén musicalekben játszott szerepeket. Az évek alatt számos nagytudású kollégával játszottunk együtt, többek között Singh Viki – ének, Farkas Gergő dob, Koltaváry Hajni – ének, Kiss Szandi – ének, Csiki Anti – basszusgitár, Kosz Szilveszter (ex-Cotton Club Singers, ma az Aida Hajótársaság zenei igazgatója) hogy elérkezzünk a mostani felállásig. Egy széles repertoárú, hét tagú, 3 ének és 4 vokál kiállású zenekar esetében, ahol egyszerre kell stílusérzékkel, technikai tudással és színpadi megjelenéssel rendelkezni és emellett együttműködő, megbízható embernek lenni, valamint megtanulni menedzselni egy produkciót, bevallom eltartott egy ideig, amíg eljutottunk idáig. Annak minden hátrányával és előnyével, ahogy mondani szokás. 😉
Mit gondoltok, mennyire nehéz ma érvényesülnie, ismertté és elismertté válnia egy zenekarnak? Mennyire nehéz elindulni?
Úgy gondolom, semmivel sem nehezebb, mint anno egyedüli magyarként bekerülni a bécsi Rómeó és Júlia produkcióba 1300 fős, három körös nemzetközi casting után. A technikai tudás, előadásmód, a (ki)tartás és szorgalom, a megbízhatóság átsegít a nehéz időszakon keresztül. Természetesen nem mindegy mennyi idős az ember. Akkor 23 éves voltam, ma 37 vagyok: sok mindent máshogy látok és teszek. Szerencsére a 20 éves koromban kapott hatalmas pofon az élettől idejekorán megtanított ezen értékek tiszteletére. A kérdésre visszatérve az ismertség idővel el kell jöjjön, ha egy produkció jó és a tagok folyamatosan lépéseket tesznek a cél érdekében, tehát fejlődnek, követik a trendeket vagy éppenhogy nem ;), de közben nem adják fel magukat és így könnyen beazonosíthatóak lesznek a közönség számára. A ZERO Showband esetében például a koncertverziókban játszott dalok mindig kicsit újat mutatnak az eredeti verziójú slágerekhez szokott füleknek.
Elismertté manapság talán akkor válik egy formáció, ha legalább annyit támadják, mint amennyit dicsérik. 🙂 Ebből látszik, hogy végzi a dolgát. Hogy jól-e, azt a közönség eldönti.
Természetesen a saját hang, stílus, felállás folyamatosan csiszolódik az évek során. Bárki bármit mondjon kollégák a megmondhatói, mennyire nehéz ma Magyarországon olyan zenészeket, énekeseket találni, akikben megvannak a fentebb említett tulajdonságok. Ugyanakkor a produkció menedzsmentje és a tagok vezetése is kihívásokkal teli. Főleg, hogy mi az egészet civil munka és család mellett visszük. Például hatalmas lendülettel álltam neki az első évnek, mikorra a válság a tetejére hágott és a cégek elkezdték visszafogni a dolgozók szórakozására szánt keretet. Míg ugyanannál a cégnél egy évvel korábban a Back II Black lépett fel kb. 1M Ft-ért 1,5 órás élő koncerttel, később Tóth Verát hívták egy félórás karaokéra. Ez nekünk is betett, így a megboldogult Silenus Pub lett az első koncertünk helyszíne. Röviddel ezután azonban következett a MOL Családi napok, és így tovább. Mindenesetre a legjobb ajánlás itthon a szóbeszéd, ha valaki nincs jelen a médiában, ez a legerősebb hívószó tapasztalataink szerint. Természetesen emellett használni kell tudni a marketing felületeket, szociális médiumokat.
Ti hol kezdtétek? Hol léptetek fel eleinte?
Pubokban, a már említett Silenusban, Széna téri JAM-ben, illetve a Százhalombattai SZIN fesztiválon. Mindenhol nagy sikerünk volt, ám sehova sem hívtak vissza. 🙂 Nyilván részben az együttes mérete miatt, egy pub nem tudott megengedni magának egy ekkora produkciót és (hír)név nélkül nem szántak rá.
Manapság milyen gyakran léptek fel, illetve milyen rendezvényeken?
Legutóbbi alkalmakat felidézve, az őszünk sűrű volt, a jövőt illetően Szilveszterkor az Intercontinental Hotel gálavacsorája után táncoltatjuk meg a vendégeket a legnagyobb slágerekkel, angol és magyar nyelvű műsorvezetéssel. Illetve az estéhez illő meglepetés produkcióval is készülünk.
Melyik stílus áll a legközelebb a zenétekhez, a dalaitokhoz?
Mivel a közönségünk mindenevő, fel kell készülnünk rá. 🙂 Viccet félretéve a mulatós zenén kívül a 60-as évektől a mai elektronikus dalokig, amely élőben magas színvonalon négy hangszerrel lejátszható és populáris, megtalálható a repertoárunkon.
Ki a célközönségetek?
A kereskedelmi adóké. 🙂 Valójában sokkal szélesebb a 18-45-ös korosztálynál, de ők képezik a magját. Épp szeptember végén, az egyik eseményen egy 4-5 év körüli kislány és lurkó improvizált a tánctér közepén a kezdő számokra.
Melyek azok a zenekarok, amik hatással voltak a zenétekre, a stílusotokra?
Nagyon sokrétű a tagok zenei háttere: gitárosunk blues, blues-rock kedvelő, dobosunk kortárs jazz irányba halad, basszusgitárosunk mindenhez IS bármikor hozzápenget 🙂 az énekes hölgyek Kovács Katitól Jessie J-ig hallgatnak szívesen dalokat. A hasonló hazai és külföldi formációk sokat inspiráltak bennünket, a repertoár frissen tartása miatt pedig az élő előadásokat követjük.
Ti milyen zenéket hallgattok, mi az, ami nem maradhat le az mp3 lejátszóról, telefonról?
Prémium előfizetés a híres zenemegosztón és egy jó fülhallgató alapkellék. 🙂 A pop, pop-rock, elektronikus toplistákba havonta belehallgatok, a feldolgozásokat is követem, illetve a videómegosztón a már említett koncertközvetítéseket tartjuk szemmel. A sok népszerű dal után, nagy éhséggel kattintok pl. Barbara Streisand új albumára, klasszikus szerzők műveinek friss kiadására, de jól esett pár hete Illényi Katica MÜPA koncertjét megnézni az M2-n, majd a Prodigy legújabb albumára lazítani. 😀 (vicc)
Konfliktusok szoktak lenni a zenekaron belül?
Zenekar konfliktus nélkül olyan mint a házasság vita nélkül. 🙂 Hiszem azt, hogy érvelni érdemes és szükséges is. Egy bizonyos ponton túl azonban ellenkező hatást vált ki. Amilyen elánnal belevágtam a zenekarba anno, hurráoptimizmussal, olyan pofára esés volt, hogy a cégek a válság hatására megkurtították a marketing költségeket, így nagyon kevés felkéréssel kellett gazdálkodnunk. Ráadásul előtte pár évvel tértem vissza külföldről és más piacon indultunk, mint a színház, így sok időbe tellett, míg az ismeretségek kialakultak. Emiatt is lépett ki anno a ritmusszekció a zenekarból. Másik vitagenerátor, – bár ma már kevésbé ragaszkodom 100%-ban hozzá -, hogy koncertverzióban játsszuk a dalokat. Így magunk sem fogjuk rutinból előadni, mindig figyelni kell és a közönség is meghálálja a kis zenei ajándékokat. A dalok közti, dalokban lévő kiállások pedig ideális alkalom, hogy beszéljünk hozzájuk vagy akár hergeljük a hangulatot. 🙂
Mindamellett ma már ritkábban kerül sor vitára, inkább építő meglátásokkal igyekszünk egymás munkáját segíteni, így finomítunk estéről estére a hangzáson és fejlődünk előadásmódban. Mert a spotifyon, youtube-on és a kikevert felvételeken, kihúzott hangokon felnövő generáció, illetve a mostani huszon-harmincévesek füle megszokta és sokszor tudattalanul is elvárják a tökéletes hangzást. Akkor is, ha az élő!
A zene pedig csak egy bizonyos pontig önmegvalósítás, utána a közönség szolgálata is. Legalábbis a mi műfajunkra ez hatványozottan igaz.
Kik a tagok most? Milyen hangszereken játszanak?
Kertész- Komondi Lia – szólóének, vokál
Román-Kökény Judit – szólóének, vokál
Román Zoltán – szólóének, vokál
Kökény László – billentyű
Rádóczi László – gitár
Bondár Ádám – basszusgitár, ének, vokál
Szilágyi Márton – dob
Facebook: facebook.com/zeroshowband/
