„Tudod mit érzek? Azt hiszem, hogy ennyi idősen most már elmondhatom: Mindenhonnan kilógok, mint egyén. Erre pár éve döbbentem rá, és nyilván velem van a baj.
Sajnálatos módon így nagyon sok emberrel nem értek szót, és a legegyszerűbb dolgokban sem. Nem azért mert nem akarok szót érteni, sőt a törekvésem az lenne, hogy elfogadtassam magam.
Beszéd közben, nem feltétlenül használom azt a szót, ami oda megfelelő lenne, hogy mindenki megértse. Szokták is mondani a zenésztársaim: Nem lehetne Tamás, hogy egy kicsit érthetőbben fejezd ki magad? Dehogynem, csak akkor gondolkodnom kell.
Látszólag olyan, mintha köntörfalaznék, vagy nem akarnám az egyeneset mondani, de én erről nem tehetek. Egyszerűen olyan szavak jutnak az eszembe, amik nem feltétlenül jelentik pontosan azt, amiről beszélni akarnék, hanem egy kicsit kerülök, és színezek. Lehet, hogy ez valamiféle olyan törekvésből származik, ami a szövegírás szempontjából közelít rá, mert abban mindig kerülni szerettem volna a sablonokat, a közhelyeket.
Látom a zenésztársaim arcán az aggodalmat, mert most lesz egy lemezbemutató koncertünk, hogy miket fogok konferálni…”
