Ősszel hirdetnek győztes: kinek lesz múzsája a költészet?
Pilinszky-szöveg megzenésítésére hirdet pályázatot a Magyar Rádió Művészeti Együttesei Nonprofit Kft. (MRME) Pilinszky János születésének 100. évfordulója alkalmából – tájékoztatta az MRME csütörtökön az MTI-t.
A pályázatra magyar és határon túli magyar zeneszerzők jelentkezhetnek korhatár nélkül augusztus 31-ig – olvasható a pályázati felhívásban. A pályaművet Pilinszky János A nap születése című meséje szövegének, szövegrészleteinek felhasználásával kell megalkotni, a mű időtartama minimum 15, maximum 20 perces lehet. A teljesen kidolgozott partitúrákat 6 nyomtatott példányban kell eljuttatni a MRME Nonprofit Kft. címére.
A pályaműveket a Vásáry Tamás, Kovács János, Bánkövi Gyula, Hollós Máté, valamint Tóth Péter alkotta zsűri bírálja el. A győztes zeneművet az MRME 2021/2022 évadban műsorra tűzi és a Bartók Rádió a későbbiekben stúdiófelvételt készít belőle. Az ősbemutató hangversenyt ősszel tartják.
Bővebb információ és a pályázati kiírás az MRME weblapján, a www.radiomusic.hu oldalon érhető el.
Pilinszky János (Budapest, 1921. november 27. – Budapest, 1981. május 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas. A Nyugat irodalmi folyóirat negyedik, úgynevezett „újholdas” nemzedékének tagja Nemes Nagy Ágnessel, Örkény Istvánnal és Mándy Ivánnal együtt; a Nyugat, majd szellemi utódja, a Magyar Csillag megszűnése után az Újhold körül csoportosultak. E lapnak 1946–1948 között társszerkesztője is volt. Mindemellett munkatársa volt a Vigilia, az Élet, az Ezüstkor s az Új Ember lapnak is.
Olyan művekről ismert, mint az Apokrif, Harbach 1944, Ravensbrücki passió, vagy rövid epigrammáiról, mint a Négysoros, Mire megjössz vagy Harmadnapon. Életművében a 20. század kegyetlen világát elemzi, leképezvén az ember magárahagyottságát, a koncentrációs táborok univerzumát, a létezés szenvedése elől való menekvés hiábavalóságát, az élet stációit átható félelmet és rémületet.
Költészetén megfigyelhető az 1940-es évek alatti lágertapasztalatai, a keresztény egzisztencializmus, a tárgyias líra s katolikus hitének hatása, melyek ellenére nem tartozik a hagyományos értelemben vett, szakrális témájú úgynevezett papi írók katolikus irodalmába, minthogy elutasította a vallásos és a profán irodalmat elválasztó falat („Én költő vagyok és katolikus”).
Líra mellett az epika és a dráma műnemében is alkotott. Esszéi és esszészerű prózakölteményei (Meditáció, Bársonycsomó) versesköteteiben jelentek meg, 1977-ben adták ki a „Beszélgetések Sheryl Suttonnal” című párbeszédes regényét, 1957-től kezdve pedig gyermekeknek írt verses meséket (Aranymadár, A Nap születése). Drámái az 1974-es „Végkifejlet” című kötetében szerepelnek először, köztük egyfelvonásosak (Urbi et orbi – a testi szenvedésről, Élőképek) és hosszabb színművek is fellelhetőek. A Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja 1998-tól.
