Ebben az évben a magyar-lengyel tematikájú vagy magyar és lengyel együttműködésben megszülető zenei programok és koncertek támogatására is kiírt pályázatot a Waclaw Felczak Alapítvány
Az alapítvány közleménye szerint a Felczak-koncertek elnevezésű pályázat mellett idén is meghirdették a magyar-lengyel tematikájú vagy magyar és lengyel alkotói együttműködésben megvalósuló zenei albumok kiadását segítő Felczak-lemezek pályázatot is.
Mindkettőre online lehet jelentkezni az alapítvány weboldalán keresztül március 15-ig. A két pályázaton összesen több mint 11,3 millió forintnyi támogatást ítélnek oda.
A pályázatokat szakmai zsűri értékeli előzetesen, tagjai Harcsa Veronika jazzénekes, Balázs János zongoraművész, a Cziffra Fesztivál művészeti vezetője, Tóth Tibor könnyűzenei menedzser, fesztiválszervező, valamint Rosonczy-Kovács Mihály népzenész, a Waclaw Felczak Alapítvány kuratóriumának tagja, a Felczak-lemezek sorozat kezdeményezője és ötletadója.
A zenei pályázatok mellett több más pályázatot is kiírt az alapítvány, hogy ösztönözze a magyar-lengyel fiatalok és szakemberek közötti kapcsolatépítést. Az idei év első pályázati körében több mint 86 millió forintot oszt szét az alapítvány.
Támogatnak egyebek mellett kutatási projekteket, lengyelországi osztálykirándulásokat, szakmai gyakorlatokat, kulturális és művészeti együttműködéseket és könyvek kiadását is.
A Waclaw Felczak Alapítvány fő célja a magyar-lengyel barátság és együttműködés további elmélyítése, a magyar és a lengyel nemzet közötti barátság kulturális örökségének megőrzése – hangsúlyozzák a közleménybe
Wacław Felczak (Golbice, 1916. május 29. – Varsó, 1993. október 23.) lengyel történész, egyetemi tanár, a közép-európai témák szakértője, különösen a magyar és a délszláv témáké, a 20. századi lengyel–magyar kapcsolatok legendás alakja, az Eötvös Kollégium egykori lakója.
A Poznańi Egyetemen történelmet tanult. Már ekkor érdekelték az 1848–49-es forradalom és szabadságharc lengyel kapcsolatai. A lengyel állam ösztöndíjasaként az 1938-1939-es tanévben a budapesti Eötvös Kollégium diákja volt.
A második világháború idején a lengyel ellenállás és az emigráns lengyel kormány közötti titkos futárszolgálat budapesti szervezője volt, pénzt és információkat szállított nyugatról a megszállt Lengyelország földalatti ellenállási mozgalmának.
Amikor a háború végén reménytelennek látta a lengyelországi helyzetet, Párizsba utazott tanulmányai befejezésére. 1948-ban egy család külföldre juttatásáért hazautazott, letartóztatták és hamis vádak alapján bebörtönözték. 1956 őszén szabadult.
Ezután a krakkói Jagelló Egyetem Történeti Intézetében dolgozott, ahol Magyarországgal és Jugoszláviával foglalkozott, a Magyarország története (1983) című könyv szerzője. Az 1970-es évektől rendszeresen tartott szűk körű előadásokat Magyarországon.
1987 őszén három hónapot töltött Budapesten az Eötvös Kollégium vendégtanáraként. A Bibó István Szakkollégium diákjait arra biztatta, hogy alakítsanak pártot. Rövidesen a Fidesz tiszteletbeli tagja választották.
Sohasem kérte rehabilitálását. Az egyetemi tanári címet csak 1993-ban kapta meg. 1993. október 23-án egy varsói kórházban hunyt el.
