„Jelenben élő zenekar vagyunk”
Mennyország tourist, Alföldi gyerek, Be vagyok rúgva, Örökké tart, Nem kell semmi, Azt mondom, állj! … és még sorolhatnánk a nagy slágereiket. A Tankcsapda, napjainkban Magyarország egyik legnépszerűbb és legsikeresebb rock bandája Debrecenben alakult 1989-ben. Az alapító tagok közül mára csak Lukács László énekes-szövegíró-gitáros maradt a formációban. Fejes Tamás dobossal és Sidlovics Gábor gitárossal alkotják a Tankcsapdát, amely 2019-ben ünnepli fennállása 30. évfordulóját.
A jubileum alkalmából országos turnéra indultak. Ennek egyik állomása Miskolc, ahol a Diósgyőri vár mellett lévő Lovagi Tornák Terén tartott koncertjük előtt adtak interjút portálunknak. Elsőként Sidlovics Gábor Sidi érkezett, majd néhány perc múlva csatlakozott hozzánk Lukács László és Fejes Tamás is.
Vona Ildikó: Milyen miskolci emléked, kötődésed van?
Sidlovics Gábor Sidi: Nagyon kellemes koncertemlékeim fűződnek ide, személyesen pedig kimondottan szoros a kötődés, mert a rokonságom Borsodba való (Szerencs, Tállya, Rátka), és Miskolc volt a nagyváros, ahová mindig átjöttünk bevásárolni. Sőt, nekem a tesóm itt született, úgyhogy Miskolc – mondhatni – szerves része a családunknak.
– A Diósgyőri vár környékén erőteljesen jelen van a történelem, de vajon neked van kedvenc korszakod?
– Az 1800-as évek, meg a századfordulós, század eleji időszak. Azért izgalmas, mert abból a korból már vannak fennmaradt fotók, egy-egy hangfelvétel, még ha nagyon kezdetlegesek is, de azok révén már kézzel foghatóan bele tudok mászni, és ha lenne egy időgépem. egy hétre szívesen visszamennék szétnézni. De akár Mátyás király korába is. Régen úgy tudtuk, hogy Mátyás, az igazságos, aki álruhában járta az országot a nép között, újabban viszont már olvasni olyan kutatásokat, hogy azért ez nem teljesen így volt. Például annak szívesen utánajárnék, ha tudnék.
– 30 éves idén a Tankcsapda zenekar. Hogyan ünneplitek a jubileumot?
– Elsősorban ezzel a T30-as turnéval. Tavaly volt a Lukács 50, idén pedig ez a T30 turné, ami nem titok, tulajdonképpen próbáltunk egy esszenciát összeválogatni az elmúlt 30 év dalaiból, valamint megjelentettük a Liliput Hollywood című könyvet a múlt hónapban. Nem egy átlagos könyvet akartunk kiadni, ami leírja, mi történt az elmúlt 30 évben, hanem Bakó Csabi, a sajtósunk találta ki, hogy egy pszichológus bevonásával kicsit mélyebbre ássunk. Azt gondolom: jól sikerült. Elég szókimondó, bátor könyv lett. A rajongóinknak nagyon tetszik, bár néhányan megijedtek, hogy fel fog oszlani a Tankcsapda, holott erről szó sincs. Csak nem közhelyekben és a szokásos körmondatainkban beszéltünk a dolgokról, hanem amikor már huszadjára-harmincadjára vagy a pszichológusnál, akkor megered úgy a nyelved, hogy miközben válaszolsz a kérdésére, akkor jössz rá néha, hogy nem is akartad azt elmondani. Szerintem sikerült egy elég rendhagyó könyvet letenni az asztalra, és készül a szintén Liliput Hollywood névre keresztelt új albumunk, ami – már fel is van véve, már gyártódik, de – hivatalosan október 14-én fog megjelenni.
– Lesz a Körszínpados Aréna Turné, ami hat nagyvárost takar. Miskolc neve fel sem merült?
– De felmerült. Megmondom őszintén, nem akarok kamuzni, egy oka van, hogy nem jövünk: úgy ítéltük meg, a mai koncerttel túlságosan közel lenne dátumban egymáshoz, és mivel a mai is egy önállónak mondható Tankcsapda-koncert, ezért nem akartuk rövid időn belül megismételni. Ennek csupán stratégai, nem érzelmi okai vannak. Hat vidéki nagyvárosba, ahol a körülmények engedik, hogy ezt a technikát, ezt a körszínpadot fel tudjuk építeni, oda elmegyünk.
– Néhány éve csatlakoztál a zenekarhoz. Mennyire vagy elégedett? Megtaláltad itt a számításod?
– Maximálisan. Mind szakmailag, mind emberileg. Az nem titok, mielőtt csatlakoztam a zenekarhoz, 10 évvel előtte már jó barátságot ápoltunk. Nem úgy történt 2012-ben, hogy csak belecsöppentem, és úgy kellett megismerkedni mindenkivel. Persze még így is volt azért néhány meglepetés, de tényleg egy családot kaptam a Tankcsapdában – mindenféle túlzás nélkül mondom –, és bízom benne, hogy ők is így vannak ezzel.
– Lukács Laci a hivatalos frontember, viszont te is egy kifejezetten showman típus vagy. Megfér két dudás egy csárdában?
– Ezeken már rég túl van ez a zenekar, hogy ilyen, ego-problémákkal küszködjünk. Amikor ők bevettek engem a csapatba, nagyon jól tudták, hogy én egy ilyesmi karakter vagyok. Azóta sincs semmi gond. Szerintem akkor lenne ebből probléma, ha erőltetett lenne, vagy egy szerep lenne, de így, hogy természetesen jön, így nincs belőle semmilyen vita.
– Köszönöm szépen, megjöttek Laciék!
(Ekkor érkezett meg Lukács László és Fejes Tamás, velük folytattuk a beszélgetést.)
Vona Ildikó: Milyen érzés 30 évesnek lenni?
Lukács László: Nagyon jó érzés 30 évesnek lenni. Az ember még fiatal, még előtte az élet. (nevet)
– Gyorsan elrepült a zenekar életében ez az idő?
– Nem tudom. Én nem tudok ilyen jelzőket használni, meg nem is akarok, mert igazából nem azzal foglalkozom, hány év telt el, hanem sokkal fontosabb kérdés, hogy mennyi van még előttünk.
– És mennyi van még előttetek?
– Nem tudom, de akár másik harminc is lehet. Nyilván az ember nem lát a jövőbe, ezért teljesen felesleges lenne bármilyen jóslásba bocsátkozni. Egy dolog biztos, amíg szeretjük csinálni azt, amit csinálunk, amíg szeretjük egymás társaságát, szeretjük együtt csinálni, amit csinálunk, addig a zenekar létezik.
– Miskolchoz milyen emlékeid fűződnek?
– Rengeteg emlék fűz ide. Nagyon sok alkalommal jártam itt, hiszen Debrecen és Miskolc egymástól csak bő 100 kilométerre van, tehát nem egy nagy kaland ide bármikor eljönni, adott esetben nem csak zenélni – úgy értem koncertezni –, voltam itt focimeccsen is, meg mindenféle más alkalommal. Vannak ismerőseink, barátaink, akik miskolci illetőségűek, itt élnek, sokáig lehetne sorolni mindenféle hétköznapi példát, hogy mit csináltunk Miskolcon. Bevásároltunk, ettük a fagyit a Fő utcán, láttunk sok mindent a városból, de sokkal fontosabb az, hogy koncertezni szeretünk idejárni, hiszen mégiscsak egy zenekar vagyunk.
– Tamás! Neked miskolci kötődés?
Fejes Tamás: Vannak itt ugyanúgy ismerősem, és igazság szerint nagyon szeretem ezt a várost. A legközelebbi olyan város, ami hegyekkel van szabdalva, mi meg egy alföldi zenekar vagyunk. Szeretek errefelé motorozni, bár néhol elég pocsék az út minősége, egyébként meg mindig szívesen jöttünk erre a környékre koncertezni, mivel Miskolc egy rockváros, ezért mindig nagyon komoly, jó bulikat játszottunk itt.
– Ma este, amikor színpadra léptek, a Diósgyőri vár végig látszani fog a hátatok mögött. Van kedvenc korszakotok a történelemből?
L.L.: Hármunk közül nem én vagyok a történész. Őszintén szólva engem a töri – természetesen – valamilyen szinten érdekelt, hiszen gimnáziumban tanították, meg általános iskolában is, de igazából engem a történelem annyira nagyon nem érint meg. Én zenével szeretek foglalkozni.
F.T.: Engem érdekel a történelem, de nekem sosem volt semmiben ilyen „best of”- om. A középkort is szeretem, egyes részeit, de inkább az első, második világháborús események érdekelnek. Viszont egy példakép, vagy egy olyan személy, legenda, ami lekötött volna, ilyen sosem volt.
– Visszatérve a 30 éves jubileumhoz. Hány állomásból áll az ünnepi turné?
L.L: Pontos számot nem tudok mondani. Sokat játszunk mostanában, ez igaz, de egy ideje sokkal inkább törekszünk a minőségre, mint a mennyiségre. Koncertszámot nem tudok mondani, persze nem is számoljuk, sokkal fontosabb, hogy minden egyes alkalommal, ahol színpadra állunk ezzel a mostani T30 jubileumi turnéval, a lehető legjobbat csináljuk.
– Amikor ilyen szép, kerek dátum van, szoktatok számvetést csinálni? Vagy egyikőtök sem az a típus?
F.T.: Mi jelenben élő zenekar vagyunk, és a jövőbe tekintünk. A múltunkkal nem foglalkozunk, mert nem egy retro csapat vagyunk, bármennyre is soknak tűnik a harminc. Ha befejezzük a zenélést, vagy felbomlik az együttes, akkor majd számot vetünk, hogy mi történt addig, de olyan szinten az aktualitásunkkal, illetve az új lemezzel és a következő három évvel vagyunk már most elfoglalva, hogy nem foglalkozunk azzal, mit tettünk le eddig az asztalra. Akkor fogunk vele foglalkozni, ha a zenekar megszűnt, vagy valami miatt ezt az egész dolgot abbahagyjuk. Csak a jövő érdekel, illetve a jelen. Hogy milyen lesz ez a koncert, illetve az elkövetkező három évben mi az, amit a Tankcsapda zenekar meg fog csinálni.
L.L: Nagyon sok mindent szeretnénk még csinálni és remélem, a lehető legtöbbre ezek közül lesz is időnk, energiánk. Ami viszont egészen biztos, hogy ősszel jön egy új lemez 10 új dallal. Nem best of-fal készültünk, meg nem mindenféle válogatásokat próbálunk az emberek torkán ledugni, hanem csináltunk tíz – szerintünk – nagyon jó új dalt, és ebből áll össze egy Liliput Hollywood című lemez, ami október közepén jelenik meg. Ezzel párhuzamosan november és december hónapban az ország hat nagyvárosában, hat nagy csarnokban adunk majd koncerteket, és ennek a turnénak a része többek közt, hogy játszunk ősszel Kaliforniában, Los Angelesben és San Franciscóban is. Igazából ezek azok, amik most aktuálisak. Ragozhatnám még, hogy milyen terveink vannak, de mindenki mindenről időben értesülni fog.
(Koncert- és interjúfotó: Pordán László. Forrás: pannonhirnok.com)
