Éppen zene szólt, amikor fogta magát a műsorvezető, egyszerűen felállt, hogy megmozgassa elgémberedett lábait, majd gondolt egy nagyot, letekerte a mikrofont kis állványáról, – mert az ugye hozzá, illetve a műsorhoz tartozik – összeszedte jegyzeteit, és kilépett a stúdióból. Talán a jó levegő, az ingyen kávé, vagy az újdonság varázsa miatt, de riport alanyai követték. Rácsodálkoztak a kinti világ szépségeire és úgy döntöttek maradnak, olyannyira, hogy még egy operatőrt is magukkal invitáltak. Na valahogy így (vagy ki tudja) lett az audió műsorból audióvizuális műsor.

– Szikora Róbert:
„Ugyanúgy van másnap akkor is, ha nem történnek meg az események, amit mi elterveztünk.”
– Székhelyi József:
„A színház a közérzet temploma, amely gyógyít, épít.”
– Németh Kristóf:
„Meg kell tanulni egy kicsit a másik szemével is nézni a világot, és saját magadat is.”
– Bródy János:
„Minden érték alapja a mérték.”
– Révész Sándor:
„Egy révész a vízre született.”
– Vincze Lilla:
„A legfontosabb, hogy olyan sikert éljünk meg, ami nem feltétlenül mindig nagyon látványos.”
– Zorán:
„Legyünk most már egy kicsit nyugisabb helyzetben mindannyian!”
– Király Viktor:
„Idegesítő volt a sivatagban rohangáló Gyalogkakukk, szegény prérifarkas mindig megszívta.”
– Sütő Enikő:
„Szerintem a legkomolyabb filozofikus üzenete a meséknek van.”
– Pierrot:
„Én, mint producer, javasoltam Nekem, mint előadónak, hogy egyelőre ne próbálkozzon…”
– Buza Sándor:
„Mindenevő vagyok, de még nem ettem cápát.”
– Spitzer Gyöngyi Soma:
„Nézz föl a napra, és hallgass magadra, de csak magadra, mert nincsenek receptek.”





