Bio
A The Blindmirrors 2019 januárjában alakult, amikor is Faragó István Sztivi (ének és gitár) úgy döntött, hogy a Jolly Jackersből való kiválása után sem szeretne zenélés nélkül élni és alapít egy új zenekart.
Az elhatározás után már csak a további tagokra volt szükség,, akivel meg tudja valósítani az elképzeléseit. Így került a képbe Barta Pál (Pali, szólógitár), Varga Norbert (Norbi, dob) és Tóth Dominika (Domi, ének és basszusgitár).
Felállás szempontjából klasszikus rock formációról beszélhetünk, viszont érdekessége, hogy nem 1 hanem 2 főénekkel operál a zenekar.
Az első próbára 2019 februárjában került sor. Már rögtön akkor jöttek ötletek, amikből nem sokkal később megszületett az első saját dal (ami a nagylemezen a Can’t Stop Me Now címet viseli). Hamar megtalálták az összhangot és a következő 1 év az album írásával telt.
2019 őszére minden dal elkészült és a zenekar levonult Balatonlellére, Domiék nyaralójába, mindennel, ami a felvételekhez kell, hogy rögzítsék a nagylemezt, mely nagyjából december elejére meg is történt.
Közben már folytak az egyeztetések az első, debütáló videóklipről és annak a forgatásáról. A klip az Enjoy The Ride című dalhoz készült, egy filmes csapat segítségével, február végén jelent meg és vele együtt a The Blindmirrors is kilépett a nyilvánosság elé. A klippremierre a Petőfi TV-n került sor, mely visszanézhető az alábbi linken:
https://petofilive.hu/video/2020/02/24/bemutatkozik-a-the-blindmirrors-zenekar
Ezután egy, sajnos a koronavírus miatt elég rövid koncertezős időszak vette kezdetét. Az első koncert egy zártkörű buli volt a Dürer Stúdió nagytermében, barátoknak, családtagoknak és néhány szakmabeli ismerősnek. Utána még sor került egy koncertre Dunaújvárosban és Budapesten, de a többi, tavaszra leszervezett eseményt sajnos elsöpörte a vírus.
Amíg nem lehetett ismét nekiindulni az országnak, az online jelenlétüket próbálták megerősíteni, illetve csiszolgatták a nagylemez dalait. Megjelent egy újabb klip – ezúttal egy szöveges videó – májusban a Breakout című dalhoz, illetve egy másik júliusban, a Perfect Match-hez.
Júliusban és augusztusban több helyen is lehetőségük volt bemutatkozni:
Júliusban a Firkin, augusztusban a 
-Paddy and the Rats előtt a Barba Negra Trackben
-a Fish! előtt a Sportalsóban
-a Fehérvár Feszten
-a Nagyatádi Motorockon
illetve ismét Dunaújvárosban
A zenekar közben szerződést kötött a Grundrecords-al, így az első nagylemezük – az Enjoy The Ride – már kiadói gondozásban jelent meg 09.30-án.
Egy kis ízelítő:
Enjoy The Ride https://www.youtube.com/watch?v=Xmc5-jONHf8
A lemezen 11 dal kapott helyet:
Can’t Stop Me Now
A nóta nem csupán a lemez első dala, hanem a próbateremben ez öltött először végleges formát, mondhatni a The Blindmirrors első saját szerzeménye. Ezzel a dallal Sztivi egy hosszú évek úta tartó alkotói válságának intett búcsút, megfogalmazva egy általa sokszor tapasztalt jelenséget. „Hogyha beszállsz az autómba, fogadd el hogy ez az autó ilyen, én pedig így vezetek, hogyha nem tetszik a tempó, miért szálltál be?”
Enjoy The Ride
Ez volt az első olyan dal, amiben a 2 énekes teljesen felezi az ének részeket, ezért is döntöttünk úgy, hogy ehhez készüljön az első videoklip, hiszen tökéletesen megjelenik benne minden, ami a The Blindmirrors, lemezcímnek pedig már adta magát. A szöveg Domi szüleménye. „Valamilyen könnyed és bulizós dalt akartam, aminek mégis van egy mélyebb jelentése azon kívül hogy na, menjünk inni”
Fighter
Mondhatjuk, hogy a Fighter az aktuális közönség kedvenc, a koncertek záró száma, a legugrálósabb és legheadbengelősebb dal. Ezért is készült erre ismét egy nagyobb szabású klip – ami hamarosan megjelenik. Azon kevés dalok egyikre, amelyekre először született meg az ének és csak utána a zenei rész. A szövegileg hasonlóan „színpadfelszántós” mint zeneileg, hiszen egy mérgező emberi kapcsolatból való kiszakadásról szól és arról, hogy mindenkinél erősebb tudsz lenni.
Breakout
A második klipes dal, amihez a tavaszi karatén alatt – persze a szabad levegőn – készült a klip. Ebben a dalban Sztivi mintegy vallomást tesz a múltbeli gyengeségeiről és arról, hogy hogyan tud valaki kilépni a saját árnyékából, maga mögött hagyva a korábbi énjét. A koronavírus alatt kicsit mást jelentést is kapott, már mindannyian és az emberek is úgy általában nagyon vártuk, hogy végre vége legyen és „kitörjenek” a bezártságból.
Mexico
Egy meglehetősen redneck dal, amit az USA végtelen útjai, sivatagjai és kukoricamezői ihlettek. A fiktív karakter illegális moonshine főzés és gyilkosság miatt Mexikóba próbál menekülni, de elkapják. A The Blindmirrorsnak az amerikaibb vonalát erősíti a punkos dalokkal szemben.
Last Call
Hangzásában és szövegében egy melankolikusabb, de mégis pörgős és gyors dal. A lemezfelvétel során talán ezzel szenvedtünk meg a legjobban, sok mindent kellett egymáshoz igazítani és átalakítani, hogy egy kerek egész legyen zeneileg, támogatva a szöveg mondanivalóját. A szövegét Domi egy nehezebb és szomorúbb időszaka ihlette.
Perfect Match
A másik dal, amit a két ének teljes egészében elfelez – a szöveghez illően. Annak ellenére, hogy egy férfi és egy női ének van benne nem feltétlenül egy párkapcsolatról szól, hanem bármilyen kapcsolatról, ahol előfordulhatnak viharok, de mégis tudjátok, hogy tökéletesen kiegészítitek egymást – legyen szó akár barátról van családtagról is.
Under The Hood
Ez a dal zeneileg visszanyúl egy Sztivi által régóta kedvelt zenei stílushoz, a kaliforniai punkhoz, szövegileg pedig megfogalmazza, hogy sokan csupán a felszínt látják egy emberből, és a rohanó világban nem tudnak időt szentelni arra hogy megnézzék, mi is található a motorháztető alatt.
Deal With The Devil
Az egyik leglassabb dal, kezdetben emiatt picit nehezen is tudtuk megtalálni a többi dal között a helyét, de a stúdiózás alatt szépen összeállt. Sima „lélekeladós – ördögös” dal, melyben az egyetlen kiút a naggyá válás felé a lélek eladásában majd az örök pokolban rejlik. Sztivi tölti be az ördög szerepét az utolsó refrén előtti átvezetőben és a dal végén.
Coming Home
Sztivi ezzel a dallal adózik az őt leginkább inspiráló városnak ahol felnőtt, Dunaújvárosnak. Feldolgozza benne az intenzív turnézás okozta honvágyat és azt, hogy az ilyen időszakokban nehéz egy pillanatra megállni, nem elfelejteni hogy az ember honnan is jött. „Minden alkalommal amikor a szülővárosom felé közeledek, érzem hogy ismerős a táj, elfognak a régi érzések a gyerekkoromból, eszembe jut az a sok ember akiknek köszönhetem azt hogy ennyi izgalmas dolog történhetett velem az elmúlt években. Hogyha ezekre az ember emlékezik, akkor mindig önmaga tud maradni, fújjon akárhonnan erős szél, ami eltéríthet egy embert.”
Crazy Soul
Ismét egy könnyedebb darab, ezúttal nemcsak szövegben, de hangzásban is. Az alapja végtelenül egyszerű, de a díszítő gitárok és az ének miatt mégis dallamos dal, melynek már-már flegmaságban hajló egyszerűségét követi le a szöveg is: „pont nem érdekel mit gondolsz rólam”.
Alkotói folyamat és stúdiózás:
A The Blindmirrors-nál az alkotói folyamat nagyjából úgy néz ki, hogy valaki hoz egy ötletet (általában gitártémát, de előfordult, hogy először az énekdallam volt meg), amire mindenki más ráírja a saját részét. Ha próbán elkészült egy dal, valakinél feldemóztuk azt, hogy lehessen finomítani rajta még a végső felvétel előtt.
Ének szempontból Domi és Sztivi is ír témát és szövegeket is.
A Balatonlellei stúdiózásról: mivel egy részünknek volt főállása, a stúdiózási folyamat némileg szétdarabolt volt, hiszen hétvégente, hosszúhétvégék alatt, meg esetleg 1-2 nap szabadságot felhasználva tudtunk lemenni dolgozni. Ettől függetlenül a vidéki elvonulós felvételezésnek több előnye is volt. Mivel beépített hangmérnökünk van (Sztivi), így olyan tempóval haladtunk, ahogy jól esett és ahogy a dal megkívánta; nyugodt környezetben tudtunk dolgozni, ahol minden reggel madárcsicsergésre keltünk és kényelmesen meg tudtunk inni ébredés után egy kávét a teraszon, vagy este 1-2-3 (sok) sört, ha vége volt a munkának. Így egyfajta csapatépítésként, alkotótáborként is szolgált, a rengeteg munka mellett volt közös főzőcskézés, iszogatás, tv-zés, filmezés, pihenés.
Nagyjából úgy nézett ki egy napunk, hogy ébredés után adtunk magunknak egy órát, hogy felébredjünk, mindenki megitta a kis kávéját/energiaitalát, megreggelizett, elment boltba, ha akart és 11 óra magasságában elkezdtük a munkát. Dob-basszusgitár-gitárok, a szokásos sorrend. Az énekfelvételre egy teljesen külön hétvégét szántunk.
4-5 óra magasságában ebédeltünk egyet, aztán folytattuk tovább este 8-9-10-ig attól függően, hogy mennyire voltunk fáradtak. Utána jött a csapatépítő része.
A dalok felvétele közben folyamatosan producáltuk is azokat, plusz részeket adtunk hozzá, ahol szükséges volt, módosítottunk a bele nem illő hangokon, ritmusokon, stb. amit megkívánt a helyzet. Emiatt volt, hogy órákon keresztül igazából nem is vettünk fel semmit, csak ültünk és hallgattuk a dalokat, hogy mi hiányzik belőlük.
A munkának nem lett vége Balatonlellén, mivel Pali kb. az összes szólóját feljátszottra újra otthon és egyéb dolgokat is javítgattunk még a végleges keverés és a megjelenés előtt.
A nagylemez véglegesítése nem volt egyszerű, mivel az ember a sajátját évekig tudná készíteni.
„Azt hiszem ez volt életem legnehezebb munkája, amikor meg kellett felelni a saját szakmai maximalizmusomnak. Óriási segítség volt három zenésztársam, az utolsó időszakban ők voltak a füleim. Úgy gondolom ez a lemez nélkülök és a maximalizmusuk nélkül nem sikerült volna ilyenre, ezt a lemezt négy ember producálta, ezért úgy gondolom egyénileg is mindenki életében mérföldkő ez az anyag. Büszkék vagyunk rá, de már tervezzük a következőt.” Sztivi
