A zene egy művészeti ág. A botrányt hajszoló, provokációval olvasót szerezni próbáló, a bulvár kifejezést is félreértelmező (lejárató) publikálók egy része mégsem tekinti annak, legalábbis, ha az Eurovíziós Dalfesztiválról írt cikkeiket olvasom. Sajnos az esemény kapcsán többen írnak politikáról, nemi hovatartozásról, ráadásul úgy, hogy a „botrány” keresése közben az olvasó közönségre fogják ezen nézőpontok meglétét.
– Nemi hovatartozás, avagy gyalázatosan provokál némely író
Állítólag felháborodtak a magyarok az osztrák győzelmén: Ez nem igaz, páran valóban hangot adtak negatív érzelmeiknek, de a többség, főleg aki a zenéhez is ért, elismeri (a magyar szavazatokon meglátszik), hogy a dal és az előadó bizony zeneileg nagyot alkotott. Ki merné szakmai profizmusát megkérdőjelezni Freddie Mercury -nak, vagy ki ne emlékezne a nyolcvanas diszkós éra egyik legnagyobb sztárjára, Divine -ra. (Sorolhatnám: Jimmy Sommerville…) Amúgy rendben elismerem: rondán nézett ki.
– A magyarok nem szeretik Kállay-Sanders Andrást
Ez már egyértelműen provokáció, (sőt uszítás) teljesen valótlan állítás. Az természetes, hogy mindenkinek nem tetszik, azt is elfogadom, hogy sokaknak nem ez a zenei ízlése, de aki leírta, hogy nem szeretik Andrást, vagy, hogy nem neki drukkoltak a magyarok, az egy másik bolygón él és nem nézi az Internetet, nem jár koncertekre. Ami még rosszabb ha tudja, hogy szeretik Andrást, és írásával éppen a rajongókból próbál hozzászólást kicsikarni. Amúgy Én is jobban örültem volna, ha a magyar dal magyarul szólalt volna meg, a populáris egyszerűbb szólamoktól mentesen, de vajon lett volna esélye?
– Politikai okokból hátrányban az Oroszok.
Tény, hogy a helyszínen kifügyülték a lányokat, ami egyértelműen nem a zenéjüknek szólt. Hála isten az európai közönség azonban túl tette magát ezen és zeneileg ítélt. (6. hely)
Az Eurovíziós Dalfesztivál egy giccsparádé
– A kezdeti szakmaiság az évek során valóban romlott, azonban az utóbbi évek zeneileg talán legjobb dalfesztiválja volt az idei. Egyáltalán nem rajongok a tehetségkutatókért, a zene esetében amúgy semmilyen versenyért. Amennyiben nem tekintettem volna az ideit egy kicsit is jónak, nem írnék róla. Még messze van attól, hogy innen kerüljenek ki a legnagyobb világslágerek és előadók, mint annak idején az Abba, de remélem az idén elkezdődött színvonalbeli javulás folytatódik. Annak idején a tükörkockákból ragasztott diszkógömb, és a színes festékkel befújt izzók; beismerem, azok némileg giccsesek voltak, de a fesztivál látványa…
Papírforma eredmény született
– Ez igaz, de nekem azt jelenti, a szakma és a közönség ízlése közel áll egymáshoz. Aki figyeli a magyarzene.eu Facebook oldalát, láthatta, hogy Andrást az ötödik helyre vártuk (bár reménykedtünk jobb helyezésben).
Kedves zenebarátok! Ha nem tetsző, és egyértelműen provokáló, sőt még az alapvető erkölcsi normákat is felrúgó írástudatlan tollából született cikket olvastok; kérlek benneteket; ne szóljatok hozzá: olvassatok mást! Szomorú, hogy vannak akik a zenét, a zene művészetet is fura céljaik eszközének tekintik.
Élvezzük a zenét ! Aki erre nem képes, próbálja meg csukott szemmel, nem figyelve ki az előadó!
(MZL)
