Az erdélyi tájegység színes népi kultúráját, zenei és táncörökségét idézi meg a Duna Művészegyüttes Szépséges Mezőség című előadásában október 24-én a budapesti Müpában
A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál programjaként, a Müpa szervezésében megvalósuló bemutató mintegy 300 településen, a magyar, a román, a cigány és a szász kultúra összefonódása révén kialakult sokszínű világon kalauzolja végig a nézőket.
Ez a multikulturalitás áll a műsor tematikai centrumában is, melyet Navratil Andrea énekszava, Tóth Károly előadásában Wass Albert prózái, valamint Barcza Zsolt tangóharmonikás és a Göncöl zenekar játéka színesít – közölték a szervezők az MTI-vel.
Számos híresség született ezen a tájegységen, közülük az előadásban megidézik Kallós Zoltán és Wass Albert Mezőséghez kötődő szellemiségét. A színpadkép alapvetően a mezőségi dombságot jeleníti majd meg absztrakt díszletekkel, monumentális, gurítható dobogókat láthatnak majd a nézők, melyek felületeit vetítéssel színezik korszerű fényfestési technológiával.
A bemutatóra készülve több táncos szakember segíti az együttes munkáját, a darab Kocsis Enikő, Fitos Dezső, Farkas Tamás és Juhász Zsolt koreográfiáira épül.
– Az érzéseinket, a tájegység iránti szeretetet, annak szépségeit szeretnénk megmutatni. Multikulturális vidék magyarsággal, románsággal, cigánysággal – ezt az izgalmas együttélést próbáljuk színre vinni – idézi a közlemény Juhász Zsolt együttesvezető, rendező szavait.
A Mezőség (románul Câmpia Transilvaniei) folyókkal határolt erdő nélküli dombvidék Romániában, Erdélyben, az Erdélyi-medencében, Kolozs, Maros és Beszterce-Naszód megyék egymással érintkező vidékein. Lakossága ma vegyesen magyar és román, a korábban az északkeleti részen (Nösnerland) lakó szászok 1945–1992 között jórészt kivándoroltak. Kulturális tájegység: hagyományos magyar kultúrája többek közt néptáncairól híres. Neve nem régi eredetű, erre utal, hogy a helybéliek még ma is ritkán használják. Kós Károly szerint először 1447-ben fordult elő Mezőszilvás falu nevében. Általános elterjedése csak a 19. századra tehető.
A mintegy 300 magyar, román és szász települést magába foglaló Mezőség régies, de gazdag és fejlett tánc- és zenekultúrája több tényező együtthatásának köszönhető. Ez a közép-erdélyi tájegység őrzött meg a legtöbbet az erdélyi reneszánsz és barokk örökségéből, s ezt fejlesztve alakította ki a sajátos újabb erdélyi tánc- és zenestílust. A későbbi magyarországi új stílus és más idegen, polgári hatások ide csak későn jutottak el. A magyar, román, cigány és szász kultúra összefonódása, kölcsönhatása itt fokozta a legmagasabbra az erdélyi tánc- és zenekincs gazdagságát. A táncok és a táncdalok állandó cseréje következtében a Mezőségen teljesen összemosódnak a magyar és román jellegzetességek határai, s valódi zenei és táncbéli kétnyelvűség érvényesül. A képet tovább színezik a hajdan eltérő jogállású jobbágyi, kisnemesi, mezővárosi közösségek árnyalatnyi különbségei is.
Belső-Mezőség egyik legjelentősebb zenészközpontja Magyarpalatka. Az itt élő cigányzenész dinasztiák nemcsak saját falujuk, hanem sok környező település zenei igényeit is kielégítették. Ebben a faluban élnek a táncházmozgalom egyik legismertebb, a mai napig is aktív vonószenekarának, a Magyarpalatkai bandának a tagjai. A többségében románok lakta Füzes patak menti Erdőszombattelke a magyar többségű Szépkenyerűszentmárton községhez tartozik. Az erdőszombattelki Balog zenekar (románul formația de Balog) a Füzes menti falvak népzenéjét muzsikálja.
Fontos megemlíteni továbbá az ördöngösfüzesi, bonchidai, széki, magyarszováti népzenét. (Wikipedia)
