Szirtes Edina:
„Olyan sok ember szeretne zenélni, csak nem tanult meg. Néha van szerencsém tanítani kamarazenét, improvizációt, és akkor azt szoktam mondani, hogy a zene születésének nincsenek korlátai. Ha az emberből kifakad, akkor kifakad. Azért fantasztikus egy gyermek amikor improvizál, mert nincsenek korlátai, ez a jó értelemben vett gátlástalanság, amikor elkezd valami áradni.
Ez egy ajándék.
Nem akadály, ha nem tudunk annyira játszani a hangszeren, vagy nem vagyunk annyira felkészültek. Ugyanígy az éneklés is: nem hangi adomány, vagy tudás, hanem egész egyszerűen egyfajta áradás – gondolom én. Egy kommunikáció, mint ahogy beszélünk, vagy mesélünk egymásnak.
Persze az más, amikor az ember muzsikus, és lépésről lépésre tanulja, hogy hogyan tökéletesítheti a hangszeres tudását, vagy a zenei tudását. De nem ezen múlik a csoda szerintem.
A zeneszerzéshez nekem elsősorban csendben kell tudnom maradni. Tudom, hogy az én számból ez hihetetlennek hangzik, de az a csönd kell hozzá, amiben a vers, vagy dramaturgiai pont, vagy az érzés amiről meséltek nekem, vagy ami megérintett, az adja magát.”
Interjú: https://youtu.be/ybwFrVr1Tyg
