A Huckleberry Guys zenekar ezen a néven először 2011-ben, egy Katalin-napi ünnepségen lépett színpadra, még duóban. Balogh Gyula ekkor, még szinte mint „one-man band”, egymaga gitározta, énekelte és dobolta a dalokat, Prekop Győző pedig a szájharmonika szólamért volt felelős. A bemutatkozást persze sok közös munka, klubfellépés, koncert és rengeteg utcazenélés, utcazene fesztivál részvétel előzte meg, sőt a duó több versenyen is sikerrel szerepelt.
Az utcazenekarként és színpadon is átütő erővel megszólaló banda humoros, improvizatív műsoraiban a delta blues, a hill country blues, a juke joint klubok hangulatát idézi meg. Koncertjei alkalmával a zenekar többek közt Hound Dog Taylor, Seasick Steve, RL Burnside, John Lee Hooker, Gary Clarck Jr., Sonny Boy Williamson II átdolgozásokat is előad.
Balogh Gyulát faggattuk kicsit:
Kik a tagok most? Milyen hangszereken játszanak?
2015-ben csatlakozott hozzánk Balogh Ede Farkas, innentől ő lett a dobok felelőse. A zenekar igazi attribútumává vált, lábdobként használt klasszikus, papír bőrönd konstrukció ekkor nyerte el a végleges formáját, amely látványossága mellett, sokszor még a technikusok nagy meglepetésére is, tökéletes ellátja a feladatát hangszerként.
Emellett megemlítem még a szájharmonika hangosítására használt pléh tölcsérünket és a gitár erősítésére kialakított, „iskolai hangfalakból” készült Tesla Bassman kombónkat is, amelyeket, bár igaz, hogy csak az utcazene jellegű fellépéseinken vetünk be, ám a közönség rendkívül szokott értékelni.
Ti hol kezdtétek? Hol léptetek fel eleinte?
Az első években főleg Szegeden és környékén zenéltünk rengeteget, aztán ahogy összeállt a duó programja, úgy jöttek a meghívások az ország legkülönbözőbb pontjaira. Azóta pedig tulajdonképpen Svájctól Erdélyig rengeteg helyen megfordultunk, idén például a Balti-tenger partjára kaptunk meghívást egy igen neves lengyel blues fesztiválra.
Manapság milyen gyakran léptek fel, illetve milyen rendezvényeken?
2014 óta Közép-Európa szerte nagyjából 250 országos és nemzetközi jelentőségű rendezvényen zenéltünk. Klubkoncerteztünk Svájcban, St. Margrethenben, Bazenheidben, játszottunk Salzburgban, Bécsben, de zenélünk Szatmárnémetiben, Székelyudvarhelyen, Baróton, Zentán is többször. De a zenekar stílusából és a jó tapasztalatainkból fakadóan nagyon szeretjük az utcazene fesztiválokat is. Szerepeltünk már a veszprémin, az egrin, a szegedin, de a sepsiszentgyörgyinek is visszajáró vendégei vagyunk. A legtöbb koncertünket persze itthon játsszuk le különböző klubok, fesztiválok vendégeként. Az egyik kedves emlékünk, hogy Little G Weevil személyes meghívására felléphettünk az ő 40. születésnapjára rendezett koncerten. De sok más ismert formáció mellett nagy büszkeség volt a Ferenczi György és a Rackajam-mel, a Ripoff Raskolnikov Band-del, a Pribojszki Mátyás Band-del vagy éppen a Borsodi Blues Collective-vel együtt zenélni.
Melyik stílus áll a legközelebb a zenétekhez, a dalaitokhoz? Melyek azok a zenekarok, amik hatással voltak a zenétekre, a stílusotokra?
Ha röviden szeretnék válaszolni, a delta-, Chicago blues, a hill country blues és általában az úgynevezett juke joint klubok klasszikusai állnak hozzánk a legközelebb. Egyelőre főként amerikai előadók dalait játsszuk, úgy mint Hound Dog Taylor, Sonny Boy Williamson II, R. L. Burnside, John Lee Hooker etc. De a jövőben nyitni kívánunk majd a magyar nyelvű nóták felé is.
Ki a célközönségetek?
Ebből a szempontból szerencsés műfaj a blues, ugyanis szinte bármely korosztályt képes megszólítani. Ezért nevezik örökzöldnek. A mi dolgunk csak annyi, hogy amit előadunk, azt úgy tegyük, hogy azzal mosolyt csaljunk az arcokra és táncra bírjuk a lábakat. És a műfajnak hála, függetlenül attól, hogy egy délutáni lecsófesztiválon, egy késő esti klubkoncerten vagy főműsoridős nagyfesztiválon zenélünk, szinte csak rajtunk múlik, hogy ez sikerül-e.
Hogy jön létre egy zeneszám? Ki írja a dalszöveget, ki a zenét?
Egyelőre szinte kizárólag feldolgozásokat adunk elő. Ez persze nem azt jelenti, hogy hangról hangra leutánozzuk a dalokat a CD-ről. A zenekarnak az évek alatt kialakult egy saját stílusa, mely főként a felállás hangszerelésének jellegéből fakad. Dob, gitár, harmonika, nincsen tehát például basszus hangszer nálunk. Mindeközben viszont mégis igyekszünk a chicago bluesra jellemző dirty, recsegős hangzást megtartani, ehhez pedig olykor komolyabban hozzá kell nyúlni a feldolgozásra kiválasztott nótákhoz. Ezt a munkát közösen végezzük.
A 2019 őszén megjelent első, „Nice Trunk!” című lemezünkre tizennyolc olyan felvételt rögzítettünk, amelyeket ennek megfelelően már-már a sajátunkként kezeltünk. E lemez mastering munkálatai egyébként az Egyesült Államokban készültek Big Jon Atkinson keze alatt, amire különösen büszkék vagyunk.
Ha valakinek felkeltettük az érdeklődését, arra bátorítjuk, hogy keressen fel minket a Facebook-on: facebook.com/HuckleberryGuys/ vagy az együttes Youtube csatornáján: youtube.com/channel/UCKRImKXJ-DxtiMlj9QHhFJw
A zenekar tagjai:
Balogh Ede Farkas – bőrönd dobcucc
Balogh Gyula – ének, gitár (balogh.gyula555@gmail.com)
Prekop Győző – szájharmonika
