Június 12-én José Carreras miskolci koncertje nyitotta volna a húszéves Bartók Plusz idei évadát, amely azonban a veszélyhelyzet miatt elmarad. A fesztivál házigazdái, a Kékszakállú, a Fából faragott királyfi és a Csodálatos mandarin levelet írtak a Koronavírusnak. Lejegyezte: VONA ILDIKÓ
Tisztelt COVID-19!
Ön bizonyára nem túl nagy operarajongó. Különben nem tette volna tönkre a fesztiválunkat, amely ráadásul jubileumi rendezvény lett volna világhírű művészek, társulatok közreműködésével és rengeteg programmal. De legyen boldog, mert elérte, amit a 2010. június elején hirtelen megáradó, komoly árvizet okozó Sajó és Bódva folyóknak sem sikerült: elmarad az Operafesztivál! Előfordult már, hogy anyagi jellegű problémák miatt le kellett mondani néhány produkciót, de ez az első alkalom, amikor a teljes rendezvény elmarad. Készítettünk egy összefoglalást a fesztivál húsz évéről, néhány videóval kiegészítve; ha megnézi, látni fogja, mekkora kárt okozott jelenlétével az opera rajongóinak.
Miskolc városa 2000-ben merész döntést hozott, amit sokan kételkedve fogadtak: „Operafesztivál ide? Minek?” Aztán a 2001-ben megrendezett „Bartók+Verdi” programjában szereplő Traviata-, Rigoletto-, A trubadúr-, Nabucco-, Simon Boccanegra-, Aida-előadások sikere meggyőzte még a szkeptikusokat is: van létjogosultsága egy ilyen seregszemlének. Visszatekintve az alapítás óta eltelt két évtizedre, mostanra már kijelenthető: igazi kulturális sikertörténet a Bartók Plusz. Az egykori nehézipari fellegvárból rövid idő alatt kulturális központ lett, ahol olyan kiváló rendezők állították színpadra a zeneirodalom remekműveit, mint Dmitrij Bertman, Peter Konwitschny, Bruno Berger-Gorski, Ascher Tamás, Szinetár Miklós, Kovalik Balázs, Hegyi Árpád Jutocsa, Mohácsi János, Kerényi Miklós Gábor, Alföldi Róbert, Galgóczy Judit, Juronics Tamás, Vidnyánszky Attila, Anger Ferenc, Zsuráfszky Zoltán, Román Sándor, Kozma Attila.
Mostanra bevett szokássá vált, hogy látványos parádéval veszi kezdetét a tíz napon át tartó operaünnep. Óriásbábok, mazsorettek, katonazenekarok, zászlóforgatók, táncosok, énekesek, gólyalábasok vonulnak a Hősök teréről a Fő utcán át a Szent István téri megnyitóra. Azt követően kezdődnek el a programok: színházban, koncertteremben, sportcsarnokban, utcákon, tereken szól az élőzene. A villamossínek mentén sorakoznak az operaünnep programjait tartalmazó óriásplakátok, az épületeket molinók borítják, Mr. Piano a guruló zongorájával járja a belvárost, és invitálja a nézőket az eseményre. Ilyenkor Miskolc igazi fesztiválvárossá alakul át. Alapítása óta műfaji sokszínűség és igazi sztárparádé jellemzi a Bartók Pluszt: operaelőadások, ősbemutatók, operabeavató produkciók, kísérőrendezvényként hangversenyek, koncertek, kiállítások, utcatánc, filmvetítés várja a közönséget. Neves énekesek, karmesterek, művészek, magyar és külföldi társulatok vendégszerepelnek itt minden évben.
A Bartók Plusz Operafesztivál (régi nevén Bartók + … Miskolci Nemzetközi Operafesztivál) kiemelt feladata Bartók Béla életművének ápolása, ezért színpadi és zenekari műveinek bemutatása a fesztivál programjának állandó része. A seregszemle nevében 2012-ig a „+” jel mögötti tartalom – évről évre változott. Elsőként, 2001-ben Verdi, majd Puccini, Mozart, Csajkovszkij neve jelent meg a „+” után, ezt követően stílusirányzatok (bel canto, verismo), nemzeti zenék (francia, szláv, osztrák), végül 2010-ben az európai operajátszás bemutatása, a Bartók + Európa koronázta meg a tíz évre tervezett koncepciót. 2011-ben a rendezvény Bartók + Verdi elnevezéssel visszatért kiindulópontjához, 2013-ban pedig megtörtént az irányváltás: a fesztivál nevéből kikerülő „+”-t felváltotta a „Plusz”, amely már a Bartók utáni operaéletre, operajátszásra, és azok jövőjére utal.
Bartók Béla három színpadi műve: A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin minden évadban bemutatásra kerül. A magyar előadók mellett megannyi külföldi város (Belgrád, Varsó, Moszkva, Kolozsvár, Nagyszeben, Kassa) színháza hozta el Miskolcra saját előadását. Bartók egyetlen operáját nagyszerű művészek közreműködésével láthatta a közönség. Kékszakállú szerepében Polgár László, Palerdi András, Rácz István, Gábor Géza, Robert Hale, Horváth Ádám, Alexandru Agache, Bretz Gábor, Altorjay Tamás, Cser Krisztián, Kovács István, Szilágyi János, Bakonyi Marcell, Szabó Bálint lépett színpadra, míg Juditot Marton Éva, Rost Andrea, Komlósi Ildikó, Lukács Gyöngyi, Rálik Szilvia, Wiedemann Bernadett, Meláth Andrea, Mester Viktória, Lukin Márta, Szolnoki Apollónia, Hedwig Fassbender, Németh Judit, Érsek Dóra, Kertész Marcella személyesítette meg. Szcenírozva és koncertelőadás formájában is megcsodálhatta a közönség a művet, amit jeles rendezők állítottak színpadra többféle felfogásban, megközelítésben. Igazi csemegének számít a Szinetár Miklós rendezte produkció, melyhez az 1918-as bemutatóban használt, gróf Bánffy Miklós által tervezett díszlet és jelmez lett rekonstruálva, így az eredeti látványvilággal tekinthették meg a nézők 2015-ben.
A Bartók Plusz Operafesztivál 2012-ben Ezrek operája néven, új formában tűzte maga elé célul a műfaj népszerűsítését: ki kell vinni az operát az utcára, és mindenki számára elérhetővé tenni. Ezt sugallja a „Legyen az opera mindenkié!” szlogen is. Ingyenes produkciók formájában mutatják be a világ operairodalmának remekműveit, hozzá pedig helyszínül Miskolc műemlékeit, tereit, díszletként a város nevezetes épületeit használják.
Az első ilyen produkció Puccini Toscája volt (rendező: Vidnyánszky Attila) , majd következett három Verdi-alkotás: Traviata (2013, rendező: Anger Ferenc), Aida (2014, rendező: Mohácsi János), A trubadúr (2015, rendező: Galgóczy Judit), utánuk Bizet: Carmen (2016, rendező: Kerényi Miklós Gábor), Kodály: Székely fonó (2017, rendező: Michał Znaniecki), Mozart–Szüts Apor: RockGiovanni (2018, rendező: Vlad Troickij), végül Mascagni: Parasztbecsület (2019, rendező: Paolo Panizza). Az előadást mindig egy beavató program előzte meg, ahol a nézők részleteket hallottak a műből, megismerkedtek a történettel és a szereplőkkel. A kezdeményezés hamar elnyerte az emberek tetszését, minden évben rengetegen eljöttek rá. Tavaly decemberben az Ezrek operája-sorozatban bemutatott nyolc előadás emlékezetes pillanatait elevenítette föl a Bartók Plusz, a miskolci színházban tartott gálahangversenyen felcsendülő részleteket az egykori produkciókban közreműködő művészek előadásában hallhatta a közönség.
A Bartók Plusz Operafesztivál célja a bartóki életmű megőrzése, a Bartók utáni magyar és nemzetközi operarepertoár bemutatása, valamint kortárs művek születésének elősegítése. Ezért hirdette meg 2013-tól „A jövő kulcsa” operaíró versenyt, ahol ígéretes komponistákat fedezett fel. A számadatok is az eredményességet mutatják, hiszen volt évad, amikor tizenkilenc pályamű érkezett a felhívásra. Az értékesnek ítélt alkotások aztán díszletek között, színpadon is életre keltek, például Albin Fries Nora című kompozícióját a Bartók Plusz, míg Szüts Apor A hallei kirurgus című operáját a debreceni Csokonai Színház mutatta be.
Alapítása óta fontos helyet kaptak a fesztivál programjában a magyarországi ősbemutatók. 2009-ben láthatta a közönség Arnold Schönberg Mózes és Áron c. operáját, melynek érdekessége, hogy Miskolcon prózában adták elő a harmadik felvonást, ugyanis a szerző nem fejezte be a zenét, csak a szövegét írta meg. Az előadás dirigensét, Kocsis Zoltánt nagyon fellelkesítette a szokatlan vállalkozás, és elhatározta: befejezi a művet. Megkomponálta a zenét a harmadik részhez, és egy év múlva Budapesten, a Művészetek Palotájában már a zeneileg is teljes Schönberg-operát hallhatta a közönség.
Erkki-Sven Tüür, kortárs szerző Wallenberg című operáját az Észt Nemzeti Opera hozta el Miskolcra, és a 2010-es évad nagy dobása volt ez a produkció. Bizonyára sokan emlékeznek még a zsidókat mentő svéd diplomata, Raoul Wallenberg életét feldolgozó mű kulcsmondatára: „Az útlevél győz a fegyveren, de a fegyver győz az emberen.” A komoly témákat feldolgozó operát Dmitri Bertman polgárpukkasztó rendezésben vitte színre. Az első felvonást még történelmi értelemben komolyan lehetett venni, a másodikban viszont Bertman a tragikus első rész fergeteges szatírjátékát állította elénk. Harsány, provokatív, paródiaszerű képek követték egymást, ahol a groteszk került előtérbe. A rendező folyamatosan feszegette a tűréshatárt, mintha az lett volna a célja, hogy a nézők felálljanak és hazamenjenek.
Ha átgondoljuk a fesztivál húsz évét, a legnagyobb visszhangja kétségtelenül a 2018-as RockGiovanni című előadásnak volt. Szüts Apor fiatal zeneszerző egy rockosított átiratot készített Mozart Don Giovannijából oly módon, hogy az énekszólamokat meghagyta eredeti formájukban, míg a zenekari részeket áthangszerelte. Az Avasi kilátónál bemutatott produkció nagy siker lett, de megosztotta a közönséget. Szakmabeliek és operarajongók heteken keresztül vitatkoztak a televízióban, rádióban, interneten arról: szabad-e rockosítani az operairodalom halhatatlan remekműveit? Óriási vihart kavart a RockGiovanni, amely egyben óriási eredmény is, hiszen végre sikerült elérni, hogy beszélgettek és vitatkoztak az emberek egy előadásról.
Szép számmal szerepeltek az eltelt két évtizedben kortárs magyar zeneszerzők művei is a programban. Láthatta a közönség többek közt Eötvös Péter, Fekete Gyula, Orbán György, Vajda János, Selmeczi György, Mátyássy Szabolcs, Dubrovay László, Gyöngyösi Levente operáit. Bohém Casting címmel írt Zsoldos Béla, Müller Péter Sziámi és Kerényi Miklós Gábor Puccini Bohémélet operájából egy rock-musicalt, amit először a Bartók Pluszon mutattak be 2012-ben.
Olyan kiváló karmesterek dirigáltak a miskolci fesztiválon, mint Medveczky Ádám, Kocsis Zoltán, Antal Mátyás, Kovács János, Ligeti András, Oberfrank Péter, Vashegyi György, Ács János, Győriványi Ráth György, Hamar Zsolt, Héja Domonkos, Hollerung Gábor, Kocsár Balázs, Cser Ádám, Howard Williams, Jurij Szimonov, Matteo Beltrami – és természetesen Kesselyák Gergely fesztiváligazgató is jónéhány produkciót vezényelt.
Rengeteg népszerű zenekar, kórus és társulat lépett fel a rendezvényen, az előadásokban közreműködő operaénekesek névsorát pedig lehetetlen felsorolni. Sok híresség megfordult már itt. José Carreras lett volna az idei évad sztárvendége, de sajnos az ő koncertjére már nem került sor. Összegzésként elmondhatjuk, az eltelt 20 évben minden olyan művész járt a Bartók Pluszon, aki szakmai téren számít. Még néhány év, és fordítva is igaz lesz a mondat: aki nem járt a Bartók Pluszon, az nem is számít.
Tisztelt COVID-19! Remélhetőleg sikerült meggyőznünk róla, hogy mennyire nem kívánatos a jelenléte. Már mindenkinek nagyon hiányzik a Bartók Plusz Operafesztivál, amely – ha nem is világméretű, de – nemzetközi szinten elismert rendezvénynek számít. Nyomatékosan megkérjük Önt, távozzon a környezetünkből, mert mi fesztiválozni akarunk!
(Nem szívélyes, de azért) üdvözlettel:
a Kékszakállú herceg, a Fából faragott királyfi és a Csodálatos mandarin
