Egyperces tucat slágerek, sablonos alapok, enyhe érzelmek… Képzeljünk el egy fesztivált, ahol különböző előadók, különböző országokból, különböző stílusokban adják elő produkcióikat. Ide több kell! Kell az erő, kell az igazi átélés és ami talán a legfontosabb; kell valami más…
A médiában bevett szokás, hogy a bevált „divat” sablon zenéket játsszák, hiszen azzal nem lehet mellé lőni. Szólnak egy hétig, aztán jöhetnek az újak. Egy fesztiválon azonban többet várunk el, keressük a „bumm” -ot. (Nem mondom, hogy ezek a dalok nem jók, de többségében nem örök életűek és egy idő után unalmasak.)
A Dal során jobbnál jobb dalokat hallhattunk, de bevallom számomra is csak egy dal volt képes valami újat, valami mást adni és ez Pápai Joci Origo című produkciója volt. Frenreisz Károly fogalmazta meg tökéletesen: „Sokkal jobb az, ha valaki olyat produkál zenében, énekben, nyelvben, előadásmódban, kinézésben, amire oda figyelnek és azt mondják; fú, ez nem olyan mint a többi.”
Az, hogy az eurovíziós dalfesztiválon Pápai Joci dala mire lesz elég, nem jósolnám meg, hiszen egyrészt a szavazók tábora nagyon sokszínű, másrészt nálunk jóval nagyobb országok is vannak és ha csak minimálisan is, de a lojalitás is tényező. Egyben biztos vagyok, nem fogunk szégyenkezni.
Én gratulálok Jocinak, de a zsűrinek is 🙂 Azoknak pedig akik az Eurovíziós dalfesztivált „temetik”, üzenem, hogy ha nem is veszik észre, a fesztivál még mindig erősen befolyásolja Európa zenei divatirányzatait.
(M.Z.L.)
