Lackfi és Csoóri meets népzene!
Fonó Literatúra címmel irodalmi-zenés sorozat indul a Fonó Budai Zeneházban. A június 24-én kezdődő programsorozaton népköltések találkoznak kortárs költők műveivel, ismert színészek kiváló muzsikusokkal.
Dalok, dalszövegek, népdal szövegek, eredeti dokumentumok, szemelvények, csujogatók, népköltészeti remekművek párhuzamosan kortárs költők műveivel, ezt kínálja a Fonó Literatúra – tájékoztatta a Zeneház az MTI-t.
Mint írták, a kezdeményezés spontaneitást nem nélkülöző felolvasószínház, ahol rácsodálkozunk, mennyire kortárs a régi és próbáljuk az irodalom nyelvén megfejteni, miként élnek tovább hagyományaink a 21. században, hogyan éltetjük, gondoljuk tovább azokat, hogyan lesznek új rítusaink a régiek nyomán és születnek kortárs életművek táplálkozva a régiekből.
A sorozatban mások mellett Csoóri Sándor, Lackfi János, Szabó T. Anna művei kerülnek terítékre. –Elfeledett sorok és dallamok. Közérthetően, olykor viccesen, groteszk módon, olykor nagyon is komolyan, drámaian, felépített dramaturgia mentén – közölték a szervezők az MTI-vel.
Az első Fonó Literatúra vendége Vecsei H. Miklós és Tompos Kátya színművész – elsősorban a szövegek, de részben a zene gazdái is, akik fúzióra kelnek két népzenében otthonosan mozgó művésszel, ifj. Csoóri Sándor Sündivel és Berecz Istvánnal. A sorozat szerkesztő-rendezője Seres Tamás, aki tematikájában egyedi, hiánypótló előadásokat hoz létre a meghívott vendégekkel a Fonó Színpadán – tartalmazza a közlemény.
A Fonó története Lukács József alapító-mecénással kezdődött, aki, miután menthetetlenül beleszeretett a népzenébe, úgy gondolta, érdemes ennek a kultúrkörnek egy saját intézményt létrehozni. A mindennapi irányítástól az alapító azóta visszavonult, az aktuális vezetőség azonban az elmúlt huszinhat évben sosem feledkezett meg a Fonó eredeti küldetéséről, vagyis az autentikus népi kultúra életben tartásáról.
Ritka nyilatkozatainak egyikében Lukács József úgy fogalmazott, elégtételt jelent számára az intézmény sikere, elszomorítja ugyanakkor, hogy mindezt szinte kizárólag önerőből kellett megteremteni, sem magánszemélyek, sem az állam nem állt és azóta sem áll kellő súllyal a népi gyökereinket feltáró kultúra közvetítése mellé – érzékeltette a Fonó nehézségeit Horváth László. – Személyes tárgyalásaink során minden döntéshozó egyetértését fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a Fonót költségvetési sorra kell emelni, lehetőséget teremtve ezáltal az olyan hosszú távon kiszámítható programok és stratégiák kidolgozására, amelyek túlmutatnak a pályázati kereteken, aztán valahogy mégsem történik semmi e téren. (Magyar Nemzet)
