Magyar téma, angliai profizmus!
Napokkal ezelőtt jelent meg Bacsó Mátyás legújabb dala, Egy utolsó nóta címmel. Az Egyesült Királyságban, az Essex-i Colchesterben élő, felvidéki származású zeneszerző, zongorista-énekes az angol Tubular Bells Live produkcióval koncertezik, emellett saját dalokat, illetve zongoradarabokat ír. Az utóbbi években készült szerzeményei közül a Szülőföldem és a Trianon fáj c. dalok tartoznak a legnépszerűbbek közé a hazai közönség körében.
Mátyás számára fontosak magyar gyökerei, anyanyelvi és kulturális öröksége. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy ezúttal egy modern magyar nótával rukkolt elő!
Ez elsőre talán meglepőnek tűnik, hiszen napjainkban már egyáltalán nem divat ebben a műfajban írni. Most azonban stílusilag egy modern magyar nóta született mégis: nótára jellemző zenei elemekkel, egy csipet operettel megfűszerezve a refrénjében, átitatva Bacsó Mátyás zongora-ének alapú előadásmódjával.
Mindezt pedig betetőzi a kortárs, mai hangzású, szívbemarkoló dalszöveg.
A szerzeményt a nagypapa, Pongrácz Dénes emléke ihlette, s habár Mátyás eredetileg szöveg nélküli zongoradarabnak szánta, később Branyiczky Rita, budapesti szövegíró írt hozzá dalszöveget. Ez annyira megtetszett neki, hogy átdolgozta, áthangszerelte az eredeti zongoradarabot, és végül egy szívfájdítóan szép, rendkívül érzelemgazdag dal – egy modern magyar nóta – született belőle.
Mátyás így vallott nekünk a nagyapjáról: – Papa nótás kedvű ember volt, nagyon szeretett dalolni. Rengeteget nótáztunk: én zongoráztam, együtt énekeltünk. Ő szerettette meg velem a magyar nótákat, s valahogy eltanultam tőle azt a késztetést is, hogy amit a szívünkben érzünk, azt egy dallal, nótával fejezzük ki. Amikor ezt a zenét írtam, elég volt csak rá gondolnom, s a
magyar nótás jelleg szinte magától szövődött bele a darabba.
Ha meghallok egy magyar nótát, nekem máris a papa jut eszembe. A kettő szinte elválaszthatatlan egymástól.
Az Egy utolsó nóta zenéjét, mondandóját egy szeretett személy elvesztése ihlette, s ez a dal emléket állít azoknak, akik közel álltak hozzánk, de sajnos, ma már nem lehetnek velünk. A bús, szomorkás hangulat, a nosztalgikus, egyszerre vidám és fájdalmas visszaemlékezés és a dal által közvetített értékek, mind-mind szerethetővé, széppé teszik ezt a szerzeményt.
Egy szívbemarkolóan szép, mélyen őszinte dal született, amelyet nagyon sokan fognak magukénak érezni, ha meghallgatják.
Facebook-oldalán olvasható visszajelzésekből egyébként megtudhatjuk: nem magyar anyanyelvűeknek is tetszik az, ahogy Mátyás a dalt előadta, illetve az, ahogy nagyapjának emléket állít.
