A pár évvel ezelőtti Korai Öröm album, a 2013-as, abban a felállásban készült amiből mostanra kinőtt aztán a Korai Trancemission projekt, és aminek a napokban jött ki debütálása 2017 címmel.
Régóta, de legalább ötven éve dobálózik a szaksajtó a pszichedelikus jelzővel, és némiképp kis is nőtte mindaz a műfaji címkét, amit ezzel jelölnek. A pszichedelikus, mint olyan, leginkább gondolkodásmód lett. A pszichedelikus zene a külső és belső kép közti híd testet öltése, a Korai Öröm a fenti jellemzők tökéletes birtoklásával régi motoros a szakmában. A kérdés már csak az, miben más ez, mint az anyazenekar világa, azaz valóban szükséges külön nevezni? Vitathatatlanul! Míg a Korai Öröm, legalábbis amit eredetileg annak ismerünk, a klasszikus pszichedelikus rockzenekar formáját mutatja, addig a Trancemission erősebben támaszkodik a modern tánczenék, mondjuk a goa, vagy a trance-es csavarintására. Lüktető alapokra van körülspirálozva az örvénylő hangszeres játék, ami sosem távolodik el igazán a zene fókuszpontjaitól, így egy olyan elszállásban és pszichedelikus utazásban lehet részünk, ami ritkaságszámba megy a műfajban: nem esünk ki a józan részünkből sem. Jó hír lehet a minőségi megszólalás szerelmeseinek, hogy az album első körben kizárólag vinylen (a BP Vinyl támogatásával, ami teljesen új cég a placcon) jelent meg 180 grammos kiszerelésben. Külön ügyeltek rá, hogy a formátumnak kijáró legmagasabb nívón szólaljon meg. Egy próbát mindenképpen megérdemel!
