Ajánlották, meghallgattam.
Az Edda Művek „Sólyom Népe” című nemrég megjelent (32.) albumát sokan nagy várakozással várták, hiszen Pataky Attila azt nyilatkozta megjelenése előtt, hogy „ez az egyik legjobb albumunk lesz”. Az elvárásokat, csak növelte, hogy a zenekar idén ünnepelte 40. születésnapját. (Az senkit ne zavarjon, hogy 5 éve a harmincadikat ünnepelték; a csapatnak ugyanis több születésnapja van, attól függően mikortól számítjuk az igazi kezdetet. Bevallom eddig Én is Attilától és az első albumtól számoltam – 1980.)
Szóval meghallgattam és két dolgot kijelenthetek:
1., Az album nem tartozik az Edda legjobbjai közé.
2., Az album az utóbbi évek egyik legjobb magyar rock albuma.
Na tessék, akkor most mi van? Az van, hogy a zenekar veszített érzékiségéből, az új dallamok már nem annyira fülbemászóak, bár technikailag a hangzás valóban jobb. A baj talán mégsem a zenekarral van, hanem velem; ismertem a régi Edda dalokat, így igen magasak az elvárásaim. A mai magyar rock zenei élet egyik legjobb anyagát hozta össze a csapat, és ezen sem Én, sem a politika sem az ufók nem változtathatnak.
Az első albumon szereplő dalok szövegei az akkori ifjúság problémáit járták körbe és 35 év után sincs ez másképp, így ha egy koncertjüket valaki tini diszkónak titulálja, azt nyugodtan vehetjük dicséretnek. (Jobb, mint ha csak nosztalgiázó, járókeretes csápolókból állna a közönség.) Azoknak pedig akik a régi számokat hiányolják a koncertekről egy régi idézet a Száz folk Celsius zenekar egyik rocker Roadjától, ki miután csodálkozva néztünk rá mert agyon dicsérte szinti-pop produkciónkat ezt mondta: „Tudjátok ti milyen tíz éven át szinte naponta a bűvös sárkányt hallgatni?!” Nem mindegy, hogy koncert, vagy hakni (ismétlés). 40 év után új dalok; az öregek még tudnak 🙂
Boldog születésnapot és még sok – sok új dalt!
Friss infók: facebook.com/eddamuvek
(M. Z. L.)
