A népszerű színésznő-énekesnővel az egyik szabadtéri koncertje előtt találkoztunk, a Bartók Plusz Operafesztiválon, Miskolcon.
Vona Ildikó/ PannonHírnök: Visszatérő vendég vagy mifelénk…
Malek Andrea: Valóban sokszor jártam itt az eltelt évek során. Emlékszem milyen szép koncertet adtunk édesapámmal a Művészetek Házában, amikor még új volt az épület. Első közös koncertünk a Miskolc Dixielanddel is ott volt. Sőt, van egy tévés Evita-felvétel velem, ami a színházban készült valamikor régen, ahol a jubiláló Koós Jánost köszöntötték. Legutóbb saját formációmmal, a Malek Andi Soulistic duóval léptem itt fel, szép emlékek fűznek ide. Sétáltam is kicsit a belvárosban, az is nagyon kellemes volt.
– Ma mit fog hallani a közönség tőled?
– Úgy szokott lenni, amikor az ember vendégként énekel egy zenekarral, hogy játsszuk a régi dalokat, és jön hozzá egy-két új. A Miskolc Dixieland Banddel sokszor léptünk fel közösen, jól ismerjük egymást, ezúttal ők válogattak az én repertoáromból.
– Színházi darabban szerepelsz valahol?
– Most nem. Ha kaptam volna olyan színházi feladatot, amiről érzem, hogy mindenképpen meg kell csinálni, mert rengeteget tanulok belőle, biztosan elvállaltam volna. Érkeztek ajánlatok, felkérések, viszont egyik sem volt igazán testhezálló. Majd jön, ha jönnie kell. Attól én még színésznő vagyok.
– Klasszikus zongora szakra jártál a középiskolában, de hogyan térültél el a színház irányába?
– Hirdettek felvételit a zene- és a színművészetire is. Az akadémiai felvételi második fordulójára már nem mentem el, mert közben felvettek a Színművészeti Főiskolára.
– Meghatározó állomás a pályádon a Rock Színház. Hogyan emlékszel vissza rá?
– Ott kezdtem a pályát, nagyon szerettem. Meglehetősen szegényes körülmények között kellett színvonalas produkciókat összehozni, de nagyon emberi, közvetlen, vicces, allűröktől mentes, jó korszak volt. Rögtön az elején, 19 évesen megkaptam Evitát (címszerep Andrew Lloyd Webber musicaljében – a szerk.), majd 20 évesen Fantine szerepét, a Nyomorultakban.
– Utána sok neves színházban játszottál, de van olyan előadás, ami különösen közel áll a szívedhez?
– Az első tapsos poénom – mint színésznő – Németországban volt, németül, a Camelot női főszereplőjeként. Klasszikus musical, ami az 1950-es években íródott és a Grál legendát dolgozza fel. A Madách Színházban már futott a darab, a Spamalot – ennek a Camelotnak a paródiája –, amikor felkértek a főszerepre, hogy vállaljam el a beugrást. Játszottam öt előadást és életem egyik legvidámabb színészi élménye lett. Németországban németül, és a paródiát itthon… A német nyelvvel és kiejtéssel való munkám rendbe tette a magyar színésznő lelkemet is.
– Ausztriában élsz még?
– Nem, egy éve visszaköltöztem. Húsz év! Azért nehéz volt otthagyni.
– Gondolom, ingázni sem volt könnyű a két ország között…
– Senki sem kényszerített rá; a szívem után mentem, és jöttem most is. Nagyon-nagyon sokat adott nekem a Jóisten. Annyit, mint három másiknak együtt.
– A gyerekeid közül énekel, zenél valaki?
– A kislányom ügyesen hegedül, több versenyt is nyert már. A nagyfiaim szintén zenélnek, méghozzá nagyon jól. Korábban játszottak az én gyerekzenekaromban, s a gyereklemezemen is. Egyébként a nagyobbik fiam hajómérnök, a kicsi pedig közgazdász lesz, egyetemre járnak.
– Nemrég felléptél a budapesti Stefánia Palotában azon a gálaesten, ahol Szécsi Pálra emlékeztetek.
– Nagyon szerettem a lényét. Én rengeteg jót kaptam a sorstól, de valahogy vonzanak a tragikus életek. Anyuék (Toldy Mária, Malek Miklós – a szerk.) jól ismerték Szécsi Palit, mély szimpátia alakult ki közöttük. Apu hangszerelt neki sokat, a szüleimnek ő csak Palika volt. Sok problémával küzdött, de nem hallatszik a zenéjén, meg azon, ahogy énekel. Kiegyensúlyozott, bársonyos hangon szólnak a dalai.
– Mi ösztönöz, amikor énekelsz?
– Zenész családban nőttem fel, rengeteget foglalkozunk különböző zenékkel; természetes, hogy a súlyosabb oldalát is el akartam énekelni, többet, mint, amit fiatalkoromban egy tánczene elmondott. Szerintem a művészeknek, akik papíron is művészek, nem csupán kinevezzük magunkat annak, kötelességünk, hogy ebben a káoszban állandóan azzal foglalkozzunk, hogyan tudunk mélyebben és korszerűbben kommunikálni.
– Mesélj picit a zenekarodról is!
– Malek Andi Soulistic a neve az én csodálatos saját formációmnak, hogy leváljon az eddigi életemtől, mert rengeteg mindent csináltam. Népdalfeldolgozásokkal kezdtünk, ezek aztán nem várt, forró sikert arattak a közönség körében. Utána lett egy saját szerzeményes CD-nk, most pedig egy gospel CD-n dolgozunk, már megvannak a dalok. A zenekar vezetője és zeneszerző zongoristája, Jáger Bandi, akivel szerzőtársak vagyunk, a gospel pedig régi tartozásunk Isten felé, szeretetből és hálából mindenért.
– Merrefelé találkozhat veled a közönség?
– A Malek Andi Soulistic-kal augusztus 7- én nagy koncertünk lesz az Állatkertben, és fellépünk a Zsidó Kulturális Fesztiválon is; megtalálható minden a zenekar-, illetve az én Facebook- oldalamon.
(Forrás: https://pannonhirnok.com/a-szivem-utan-mentem-beszelgetes-malek-andreaval/)
