Nem Hans, de hasonlóan híres névrokona nem kevésbé korszakalkotó műve is felcsendül
Bernd Alois Zimmermann, Liszt Ferenc és Gustav Mahler alkotásait szólaltatja meg a Concerto Budapest Keller András vezényletével március 29-én a Müpában. A hangversenyen Várjon Dénes Kossuth-díjas zongoraművész, Vörös Szilvia mezzoszoprán és Bernhard Berchtold tenor működik közre – közölte a zenekar az MTI-vel.
A koncertet Zimmermann Photoptosis című művének magyarországi bemutatója nyitja meg. A görög eredetű cím, amely a fény beesésére és a színek változására utal, Zimmermann kompozíciójában a hangok és hangszínek játéka révén nyer új értelmet. Az 1968-ban született szerzemény az életmű központi darabja, zenei nyelve a 20. századi modernizmus erőteljes és kontrasztos eszköztárát vonultatja fel.
A zenei est második darabja Liszt Ferenc lírai és drámai elemekkel átszőtt A-dúr zongoraversenye, amelynek szólistája Várjon Dénes zongoraművész.
Elismeri felelősségét a dolgok alakulásában a zongoraművész
„Meggyőződésem szerint Liszt nincs a megfelelő helyén kezelve. Én is előszeretettel játszom az egyébként magasrendű, virtuóz darabjait, de sokan ma is csak olcsó magamutogatást látnak ezekben a művekben. Még mindig rehabilitálni kell őt, és bebizonyítani, hogy meghatározó személyiségű, gondolkodó ember volt, akinek zenetörténeti jelentősége is felbecsülhetetlen, mivel óriási hatása volt az őt követő zeneszerző-generációkra.
Ebben persze mi, zongoristák is bűnösek vagyunk, hiszen ha valaki rosszul játszik Mozartot, azért biztosan az előadót okolják, de ha Lisztet játszanak rosszul, akkor azt rögtön a szerző rovására írják. Pedig sokkal titokzatosabb és sokkal több felfedeznivaló van a műveiben, mint azt első ránézésre gondolnánk”
– idézi a közlemény Várjon Dénes szavait.
A koncertet Gustav Mahler egyik legkülönlegesebb műve, a Dal a Földről zárja. A zenetörténetben különleges helyet elfoglaló darab egyszerre viseli magán a szimfónia és a zenekari dalciklus jellegzetességeit. Megalkotásakor Mahler tudatosan kerülte a kilencedik szimfónia címkéjét, félt ugyanis attól az „átoktól”, amely több zeneszerző számára is végzetesnek bizonyult. A mű örök kérdéseket feszeget: az élet és a halál kettősségét, az emberi lét mulandóságát és a földi szépségek iránt érzett vágyakozást.
A monumentális mű Vörös Szilvia és Bernhard Berchtold közreműködésével szólal meg.
