Az alig egy éve alakult Mohikán zenekar a közelmúltban megjelent albuma (Hova száll a pipából a füst?) mellett máris egy újabb gyöngyszemmel örvendezteti meg publikumát: Puskin utca címmel elkészült első videoklipjük, mely február közepe óta elérhető a youtube-on.
Zenéjük derűs, már-már vidám dallamokba csomagolja a – lehet, hogy nem minden hallgató számára észrevehetően – fajsúlyos mondanivalót! Ahogy dalszerző frontemberük, Nagy Tibor István fogalmaz egy helyen korábban: „…igen sok mondanivalónk akad a világról, a világnak!”
A képsorai tekintetében szellemesen megkonstruált klip jó példa arra, hogy a mesteri hangszeres tudás jól ötvözhető a játékos, humoros, de mindezzel együtt sokatmondóan tartalmas szöveggel és előadásmóddal.
Ha úgy tetszik, egy „többrétegű” klipről van szó. Az első, minden szemlélőnek rögtön látható, hallható legfelső réteg a jó hangulatú, nagyon jó zene a kellemes környezetben (Józsefváros palotanegyede, a XIX. sz.-ban épült két-háromemeletes műemléképületeivel, a palotákkal). Ez már önmagában elegendő volna a klip sikeréhez.
Azonban ha kicsit „megpiszkáljuk” a felső réteget, óhatatlanul előtűnik alatta a második; nem lehet ugyanis nem észrevenni a dal szövegében is követhető útvonalat: „…végig, a Puskin utcán a térig egy dalt dúdolok, egy régit…” Ez a tér – a térképre tekintve – minden bizonnyal a Pollack Mihály tér és a környező Bródy Sándor utcai épületek, melyek csaknem kilenc évtizeden át (1928 október 25-e óta) a magyar állam közszolgálati rádiója, a Magyar Rádió székhelyéül szolgáltak. Nagy idők tanúi ezek a sokat látott épületek.
A klip harmadik rétege: az énekes frontember társadalmi kérdések iránti érzékenysége, melyet viccesen egy utcaseprő szerepébe (és öltözékébe) bújva mond el („…elkéstél rég, nemvárt jövő, hazudni nincs már több idő…”).
Figyelemreméltóak a klip epizódjai, pl. ahogy az elején Nagy T. I. leseper a bakancsa orráról egy apró, szemmel alig látható kis szennyeződést. Vagy ahogy jól látható rosszallással nézi, ahogy az utca embere eldob egy üres cigarettásdobozt, neki pluszmunkát adva ezzel. S itt muszáj észrevenni a párhuzamot Hofi Géza: Söprik az utcát c. szatirikus dalával. A Mohikán zenekar énekese is megfogalmazza a maga célját: „…hogy megérkezzem, már alig várom…az álom rám vár héthatáron, a macskakövön állok és várok, valamit egyszer úgyis találok!”
Ebben a klipben, dalának zenéjében és szövegében mindegyik fent említett „réteg” közönsége örömét leli! Mi mindhárom réteget együtt, egyidejűleg értékeljük. De legjobban azt, hogy a megkotort „Mona Lisa” mögött ott van „Leonardo”! S ebben a klipben ott van! Minél többször megnézi/meghallgatja valaki, annál közelebb jut hozzá.
Mohikán lemezbemutató koncert: facebook.com/events/
